KezdíŐŐdik!!!

Azt hittem, hogy én megúszom... dehát végül is Rólam van szó... - miért is én maradék ki? (költői kérdés)... tehát kedves Lukács Úr, egyre többet beszél bizonyos dolgokról... mely eleinte nem zavart, később már elkezdtem rajta gondolkodni, hogy hogy is lesz... ma pedig egy történet után (amit hamarost megosztok Veletek is) konkrétan aggódok!

Tehát, az aggódásom tárgya a szüleivel való találkozás (no meg az egész olasz familíávál). Eddig ugye semmi probléma nem volt az ilyen szülőkkel találkozós "mókában", mert ugye kedvesaranyoslány vagyok, meg majd mosolygok és olyanakat mondok, hogy "jaj de szép lakás, és milyen ügyesen teccett berendezni" stb... Ebben az esetben azt, hiszem csak a mosolygás marad és a hit, hogy tényleg (!!!) kedvesaranyoslány vagyok... (olyanokat is tudnak, hogy én a kis magyar vagyok és biztos sajnálnak emiatt picit)...

Nos, a probléma ott kezdődött (és persze, hogy magam generáltam), hogy karácsonykor küldtem egy üdvözlőlapot belgikából OLASZUL!!!, innentől kezdve, azt hiszik a Paolisso családban, hogy én tudok... tudok beszélni meg minden, folyékonyan - HISZ- képeslapot is írtam... (persze, annyit, hogy mi van a képen és hogy boldog karácsonyt ). Tehát a képeslap a hűtőn (miután mindenkinek meg lett mutogatva)! a képeslap a hűtőn igenis nagy dolog! azt hiszem, ezen a hűtős ponton kezdtem el kicsit izgulni...

A mai történet pedig a következő. Tegnap az olasz mamma és babbo (apa) elmentek kis baráti vacsira és hogy-hogy nem szóba kerültem én... és az a barátjuk, orvos. történetesen sebész... és találkozni akar velem! és mikor elmondták neki, hogy "igen, Ő olyan magyar akinek barna haja van de kék a szeme" akkor meg még inkább... ("Igen, és persze, hogy tud olaszul!")... na azért, most már kezdek félni... mi lesz ha valami kísérlethez kellek neki (vagy ez már paranoia?)...

azt meg mondnom sem kell, hogy az csak a hab a tortán, hogy színházba meg együtt megyünk a szüleivel...

JaJ!

az én hipotézisem

ez a szakdolgozat hacacáré, egészen biztosan felőrlene... HA hagynám magam, de eldöntöttem, hogy nem hagyom... és már nem vagyok annyira felháborodva amiatt, hogy átraktak levelezőre... mert így csak 3 hetene kell hallgatnom, hogy "ez a szakdolgozat tiszta stressz", meg hogy "tejóég, nem is tudom hogy kell megírni", meg "hány szakirodalmad van"?... és hasonlók.... Olyanok is akadnak, akik azzal próbálnak riogatni, hogy kell hipotézis, meg kutatás, meg felmérés, meg mélyinterjú.... és biztos vannak olyann témák, amikhez kell, de nem az enyémhez!

amúgy is az én hipotézisem, hogy szakdolgozatot nem lehet jókor írni... mert. ha túl hamar írod meg (mint én), akkor mikor hamarabb befejezed, akkor még mindenki írja... így mikor egy csoda szép tavaszi napsütéses napon, szeretnél egy kávét szürcsölni valakivel a KárolyiKertben vagy a Gödörben, nem tudsz... mert mindenki szakdolgozik... Ám, ha Te is később írod, akkor tuti az a baj (nekem biztos az lenne), hogy tiszta stressz vagy, hogy nem fogod tudni befejezni, meg hogy jó az idő és neked meg bent kell szakdolgozni... stb.

tehát úgy vélem, hogy hogy bebizonyítottam a saját feltevésem! miszerint nincs jó időpont a szakdolgozat megírására pont

buborékos órák

Van "szerencsém" megtapasztalni a levelezős rendszer oktatási formát! (hála az eltének!) mint mindennek ennek a rendszernek is vannak előnyei... (de nem sok) és hátrányai is (főleg!)! de inkább, azt mesélem el, hogy hogyan sikerült az egyik nagyon érdekes (tényleg érdekes) órán egyik pillanatról a másikra a buborékok bűvöletébe esnem....

épp BBvel (igen azzal akitől félek) volt egy 6 órás kurzusunk! igen 6 óra (najó nem egybe de az akkor is hat óra-majdnem mindig egy helybe ülve és jegyzetelve) - ugye hát kell jegyzetelni, mert ez a BB tényleg okos (attól eltekintve hogy rettegek tőle) és sok okosságot mond! nos, az első 3 óra után az én agyam úgy döntött, hogy nem képes több információt befogadni és kikapcsolt.... ekkor történt, hogy felfedeztem a BB buborékos képenyő védőjét! ami bekapcsolt mert már nem mutogatott semmit kivetítve... és azok a színes buborékok csak pattogtak fölle jobbrabalra és nagyon szépek voltak... (csak béna volt a háttérképe) és akkor elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon nekem is van-e ilyenem... az én kis laptopomon... és hogy hogyan fogom azt én megtalálni.... és mikor végre hazaértem, akkor bekapcsoltam a kisgépemet és megtaláltam a buborékokat! az én buborékjaimat... (nagyon szépek és színesek) ... nem is értem, hogy egy ilyen gonosz embernek, hogy lehetnek ilyen szép buborékjai... ha én buborék lennék, tuti szétpukkadnék...

átállás

Itt a tavasz! Szépen meg lehet figyelni az emberek öltözékén, hogy egyenlőre nem tudnak mit kezdeni ezzel a ténnyel... Mivel nem Hollandujában vagy Belgikában vagyunk ahol télen-nyáron babaciőt és mini szoknyát hord az ember lánya... hanem a Kárpátok medencéjében, így a tavasz érkezése némi fennakadást okoz... Van aki az elős napsugarakra előkapja a babacipőt és (bár nájlonzoknival) de hordja bátran (náha vacogva)... Van aki (mint énis) télikabátját eldobva a frissen turkált (ezis én vagyok) tavaszi kabát(ocskájában) illegeti magát... de ez sem nyerő, mert este hideg van... Mások meg a télikabátban izzadnak vagy (!) szétziprzározzák.... Hol van itt a jó megoldás?

négyeshatos

Ma este tömegközlekedve a kiskörúton, mikor éppen örültem, hogy fel tudtam magam préselni a négyeshatosra, ami aztán nem akart elindulni, mert tömve volt... és csak vártunk meg vártunk... (mi türelmes uatsok), amikor is egy hang a villamosból így szólt (enyhe tájszólással): "Amíg nem teccik engedni becsukni az ajtókat, addig nem fogunk tovább tudni menni!"... és nekem erről egyik kedvenc magyar kortárs írom egy kedves novellája jutott eszembe... Íme: http://es.fullnet.hu/9951-52/partinagy.htm Jó szórakázást! :)))

riport

Egy kedves péntek délutáni napon, mikr kint sütött a nap és (jaj) én meg bent szorgosan szakdolgozok, egy szer a Kossuth Rádió messzi hangjai megütik fülem... (mert, hogy Anyukám főzőcske közben "kossuthrádiól") Hát hallom, hogy arról beszélgetnek, amin én hazatérésem óta bosszankodom, akárhányszor metrózásra szánom magam... A riport témája az volt, hogy kedves kis fővársunkban nem a tömegközlekedők nem állnak a mozgólépcső jobb oldalára! (BIZONY) és az okos riporter bácsi momdta is, hogy NYUGATON bezzeg nem így van, mert ottan tudnak közlekedni és tudják a jopbb kéz szabályt.... És furcsa, mert előtte engem nem zavart de mióta ilyen kis világpolgárrá avanzsáltam bosszantó, hogy nem lehet csak úgy fel és lesuhanni a mozgócsodán... És a riporter bácsi azt is mondta, hogy el kell mondani százszor, meg még többször, hogy : "elnézéstbocsánatneharagudjonpárdon", mire leér a mozgólépcsőn... Én csak a torkomat szoktam köszörülni 8először) de azt meg van, hogy meg se hallják!

Most tényleg én lettem nagyon "nyugati" vagy mást is zavar ez a mozgólépcsős ügy?....

*bejelentés*

Úgy érzem közzé kell tennem eme (szinte) történelmi jeletőségű hírt... Miszerint ma (azaz 2009. március 4-én szerdán) volt az első olyan nap a hidegség beköszönte óta, mikor is nem vettem harisnyát! Bizony ám! ma volt az első harisnyamentes napom-olyan október vége óta...

***JÖN A TAVASZ***

By.By harisnya-most már csak a vékonyka, mintás, színes, teccetős testvérkéidet fogom hordani... (: