Ugyanis minden egyes elutazásom előtt újra és újra ugyanazokat a - sokszor döntésképtelen - sziutációkat élem meg... Naivan azt hittem - gyakorlott utazó lévén, ugyebár ! ? - , hogy egy idő után, belerázódok... hogy elmúlnak a kétségek, a hiedelmek, a kapkodások... De nagyon úgy tűnik ez csak egy álomkép marad.
A problémák alapforrása a "milyen táskát vigyek magammal" ... c. kérdéskörrel kezdődik. Ezzel a kérdéssel általában már hetekkel az indulás előtt elkezdek foglalkozni - természetesen tudatalatt - de most, ha már így itt vagyok bevallottam! Ha kérdés eldől, akkor a következő fordulatos pont, hogy mit vigyek magammal... azaz milyen idő lesz? Mivel az információs társadalom bennszülöttjei vagyunk, nem jelent problémát, ha egy másik ország városának vagyok kíváncsi az időjárására... Az egész csak pillanatok kérdése... Mikor a megfelelő honlapon megnézem, úgyis a kelleténél több információ zúdul rám (--> mely újabb kétségekben taszít )- az átlagos csapdék mennyiésgtől kezdve, a szélirányán át minden - pedig csak a hőmérsékletre voltam kíváncsi. Ha eldőlt mindez... és még mindig menni akarok - általában! Akkor következnek az elutazás előtti napok problémái, mint pl.: "melyik ruhát vegyem fel ma?... megszárad-e ha kimosom még utazás előtt?, mit hagyjak itthon, ami mégse kell..." és a "hogy férek be a táskámba" c. körnél már nem is vagyok biztos abban, hogy menni akarok-e! Utóbbi időben, a felsorolt helyzetekhez egy újabb problematikus pont csapódott... Méégpedig, mit vigyek ajándékba Kedvesem még kedvesebb családjának?... A paprikát nem szeretik, Unicum már ott is van (hála a globalizációnak), és a PICK szalámi is! Marad a jól bevált minőségi magyar bor ( szigorúan mindig más! - csak emlékezzek mit vittem legutóbb!!! jajnekem!) és egy finom házi készítésű lekvár! Kérdés, mikor unják meg...
