Mindenki ismeri a mondást, miszerint: "Enyém a vár, tiéd a lekvár!". A mi esetünkben a hollókői álomházzal együtt a lekvárt is megkaptuk - persze itt nem a tulajdonos által szépen elrakott és felcímkézett tavaly befőttekre és ragadóssárgán csillogó baracklávárra kell gondolni...
Ahogy lépésről - lépésre (vagy mondjam inkább: súrolásról-súrolsára) magunkévá tettük a házat, boldogságunkkal és izgalmunkkal csak a megválaszolatlan kérdések hada növekedett... Hogy hogyan tud valaki összeragadt kistányérok között élni? Továbbá a takaróhuzat és takaró közti űrbe, hogyan kerül egy darázs - táliálmot aludni? És a felespoharak miért vették át az uralmat a ház felett? - Ugyanis majd' minden négyzetméteren találkoztam eggyel...
Nos a kérdések megválaszolatlanok maradtak. A 'pánzió' viszont egyre csinosabb és boldogoabb. Úgy hiszem, szeret minket. Megjavítgatjuk, kifestjük - régi pompájában fog tündökölni hamarosan!
Ha a házak (panziók) beszélni tudnának, biztos tudna egy-két jó sztorit ez az ütöttkopott hollókői csoda - de biztos elmondaná, azt is, hogy köszöni, hogy így szeretjük őt és gondját viseljük ezentúl...
Ahogy lépésről - lépésre (vagy mondjam inkább: súrolásról-súrolsára) magunkévá tettük a házat, boldogságunkkal és izgalmunkkal csak a megválaszolatlan kérdések hada növekedett... Hogy hogyan tud valaki összeragadt kistányérok között élni? Továbbá a takaróhuzat és takaró közti űrbe, hogyan kerül egy darázs - táliálmot aludni? És a felespoharak miért vették át az uralmat a ház felett? - Ugyanis majd' minden négyzetméteren találkoztam eggyel...
Nos a kérdések megválaszolatlanok maradtak. A 'pánzió' viszont egyre csinosabb és boldogoabb. Úgy hiszem, szeret minket. Megjavítgatjuk, kifestjük - régi pompájában fog tündökölni hamarosan!
Ha a házak (panziók) beszélni tudnának, biztos tudna egy-két jó sztorit ez az ütöttkopott hollókői csoda - de biztos elmondaná, azt is, hogy köszöni, hogy így szeretjük őt és gondját viseljük ezentúl...
