2010. január 24., vasárnap

TOP 10

Lezárult a Magyar Nyelv Éve (2009). Szavaztam is, becsülettel! Aki szavazott azon a bizonyos a honlapon minden bizonnyal ismeri azt a feszengető, kínos, zakatoló pillanatot milelőtt elhangzik a klikkelés éles, visszanemfordítható hangja... Ebben a pillanatban több mindent kell még egyszer végig gondolni! mert lássuk be, ez a döntés felelősséggel jár. Vajon biztos ez a szó az, amit meg akarnék tartani 100 kerek esztendő múlva is... mert lássuk be! Ez nem mindegy! A szó kiválasztásakor számos szempontot figyelembe kell venni...




Akkor csak egy választási lehetőségem volt, de úgy érzem - hosszas fontolgatás után - itt az ideje, hogy közszemlére kerüljön az ÉN TOP 10-es listám.


Természetesen ez nem sorrend - mert az már tényleg nagyon nehéz lenne...




1. cikornyás - Ez az a szó, amit akárhányszor kimondok - sajnos csak ritkán - mindig egy belső mosollyal nyugtázom, hogy ez a szó még mindig melegséggel tölt. Millió meg egy dolog lehet cikornyás - és mindenkinek mást jelent! Ez egy ilyen varázs szó!




2. kandelláber - Ő abszólút favorit! Ha jól emlékszem egyszer egy Krúdy novellában találkoztunk és addig nem hagyott nyugodni míg utána nem jártam ki is Ő. Mikor kiderült - ha lehet - még jobban megszeretettem!




3. dunyha - Bevallom őt nem csak a szóalakja miatt szeretem - bár inkább preferálom őt, mint paplan nevű rokonát - hanem a tárgyért is amit ezek a hangok jelölnek! Én az olyan dunyhák híve vagyok amikbe szinte elsüllyedek. Hideg-meleg idő fordulóján mindig kis izgalommal lesem, mikor lehet a könnyű nyári takarót felválltani a méltóságteljes dunyhámra!




4. fröccs - Egyszerű, lényegretörő, meggyőző szó. Természetesen csak is fehér, nyáron Rosé! Aki nekem kiejti ezt a szót - nem tudok ellenállni!




5. galagonya - Vele abban a bizonyos Weöres Sándor versben ismerkedtem meg... "Izzik a galagonya, izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája..." Azóta a verset és a szót is a szívembe zártam.




6. ima - Mondhat bárki bármit, de ez a szó kecses! Mégis, ha kimondom súlya van! Jelent VALAMIT! Embereket oszt meg! Hatalommal bír!




7. klaszz - Igen így! K-val és dupla SZ-szel a végén! Olyan igazi szocializmusból itt maradt szó - Én így képzelem! Jó kimondani - olyan... kalssz!




8. nejlon - Őt sokkal jobban szeretem leírni - mert olyan furcsán néz ki szegény. Azzal a pontos j-vel a közepén. Főleg ha kézzel írom... Szatyor (szintén remek szó) barátját gyakorlatban leváltottam Őt környezetkárosító hatásai miatt és már saját textilből készültet viszek magammal bevásárlásokra. Ám harisnya barátnőjét, nagyon is kedvelem és néha még lyukasan is megőrzöm, hogy később körömlakkal gyógyítsam.




9. szappanbuborék - Őt ilyen hosszan szeretem! A rövidebb buborék alakját is használom, de így hosszan az igazi... Biztos vagyok benne, hogy Ő akár 100 év múlva is megállja a helyét. Csak rá kell nézni..


10. zsöllye - Mint színház fanatikus, ez a szó nem maradjatott ki. Sajnos már mostanában se tudja mindenki ki is Ő. De én nagyon szeretném, hogy ismert legyen és ne tűnjön el a porosodó színházak közt hanem éljen és szülessenek egyre többen.

2010. január 19., kedd

Porcukros Pillanatok

Egyik hóesés estén sétálva döbbetem rá, hogy mennyire nagyon szeretem az Budapestemet Vannak pillanatok, amiket az ember nem felejt el. Nekem is vannak olyan pillanataim, amit érzem, hogy nem felejetek el míg élek. Ez is egy ilyen volt... az Ötpacsirta és Magyar utca sarkán álltam és hullott a hó. Nem erőszakosan esett és nem is csak szállingózott. Nagyon is magabiztosan és határozottan hullott. Ahogy ott álltam a sárga, meleg fényű régi cikornyásan díszitett utcai lámpa fényében és néztem azt a sok-sok, milliomnyi hópelyhet, ahogy betrítik a várost elöntött a boldogság érzése. Egy finom, meleg megnyugtató érzés... Nem akarta a hó magáévá tenni a vársot, bekebelzni, csak ünnepi díszbe öltöztette. Csillogott a járda, a házak teje, a megtört ereszcsatornák... és még a romos rádió szocreál épülete is mintha, barátságosabb lett volna és az a sok csillogás megtörné, az oly szigorú vonalait. ...Álltam és eszembe jutott, hogy ez most egészen pontosan olyan, mikor porcukrozom a piskota tetejét... nem hagyom abba, mikor már "kellenne" hanem addig szóróm míg az egész hófeér-csillogós nem lesz...
Aznap este szerintem az angyaloknak is ilyen terve volt az én Budapestemmel...