Krúdy*Ma

Azaz tegnap, de ezt most csak nagy álltalánosságokban mondom... biztos sokan ismerik kis budapesti barátaim közül a kiskörúton lévő Krúdy nevű lebujt. Najó! enyhe túlzás! KisKocsma. Krúdy dekorációnak szogál. De úgy kell eztet elképzelni, hogy! A következőkben bemutatott kép... le van kicsinyítve és egymás mellé van rakva (olyan popartos beütése van). Persze különböző színekbe!

Tehát képzeljétek el ezt a képet a fentebb leírtak szerint! A képek a pult alatti sávot és a WC feletti bejáratot "díszítették". Miközben mi történelmi felfedeztést tettünk! A FOCI kora leáldozott és most már - kérlek szépen - a Póker a menő! Ugyanis 2 nagy kivetítőn is ment a foci, de hiába! Szegény fiúk csak izzatak és rohangáltak a labda után... Mindenki (idősebbek is! SŐT) a póker"meccset" figylték árgus szemekkel és következő felkiáltásokat tették: "Afrancba NÉGYES!!!) stb... Teljesen lekötötte a figyelmüket! Bár lehet, hogy csak azért mert KordaGyuri közvetített amire... HááT... én is felfigyeltem... (egyszer érdemes belekukkantani) Valami rendellenes szögből veszik őket és valahogy még urcsább, mint alapból...
A kis vendéglátóipariegységbe ezen kívűl is sok érdekesség volt... a világítós (szerintem IKEA.s) gömböktől a falat díszítő Fabulon és MeggyMárka plakátokig!

Megéri betérni(:

Udvarias Grillcsirke

Ez történt velem ma. Jövök hazafele egyetemről. Igen, kérem szépen ez az az egyetlen nap a héten mikor egy darab (illetve 2 hetente változó) plusz egy órám van! Az ETR-ben különösen jól mutat egy teljesen fehér felülelt aminek órarend a címe és 1 - azaz egy - darab órám van bele írva. De nem térek el a tárgytól. Tehát jövök hazafele és rám telefonál egyetlen Anyukám, hogy ugyan hozzak már egy fél grillcsirkét valahonnan. (furcsa, hogy csak felet... eddig sose nem kértem felet!). No de kapva kapva az alkalmon eszembe jutott az Örs vezérnek terén lévő kis gurulós grill csirkés kocsi, ahonnan mindig csábító illatok szállingóznak (külünösen akkor, ha éppen rettentően éhes vagy). Sose nem vettem én ott semmit, csak álmodoztam róla... (de ezt keresztúri kis barátaim is tudják). Odamentem a jóillatú kocsihoz és egy mosolygós bácsinak elmondtam a rendelést. Ő pedig minden szó nélkül tette a dolgát. Mikor zacskóba tette a csirkét köhintettem egyet (mert kellett) erre a bácsinak megeredt a nyelve és ízes tájszólásban (valamilyenben) kérdezte, "Há' hogy teccik lenni? Mennyit teccett ezzel fekünni? nem lehet ezt rohanósan elintézni, ki kell kúrálni, nem megy ez csak úgy..." stb... én meg csak hüledeztem és próbáltam a többi köhögési ingeremet elnyomni... és "Igen - mondtam - nem sokat feküdtem, mert, hogy ide meg oda kellett mennem...". A bácsi megmondta, "de hogy aztán tessék má' nekem meggyógyulni!" és persze, hogy megígértem neki, hogy igen.

Ki hinné, hogy az Örs vezér terén a grillcsirkések ily' kedvesek és tájszólásosak! Aki nem hiszi járjon utána! (a fél csirke meg nagyon finom volt*)

Na de mi ez itt kérem szépen?...

Tettem fel eme kérdést, mikor megláttam egy bolt előtt a következő képet. Félig lehúzott redőny (pont annyira, hogy ne lehessen kényelmesen bemenni, hanem hogy le kelljen hajtani a kis buksidat), a bolt majdnemhogy ÜRES, - tényleg totál üres! -, emberek helyes kis sorban álldigálnak, nyugodtan beszélgetnek miközben bebocsátásra várnak. A félig lehúzott redőny mögött csúnyán nézős eladólány, aki szigorúan kis terpeszben áll és csak akkor enged be embereket ha valakik kijöttek (természetesen pont annyit amennyi éppen kiöjött - balansz!!!). Na ilyet még nem láttam! Felócsúdásom után közvetlen az első teendőm volt megnézni miféle bolt ez, ahol sorba kell állni. Nos, ez a bolt egy parfüméria (van ilyen szó?)volt. Mely enyhén szólva, becsődölt - gondolom - és arra az elhatározásra jutott a tulaj, hogy mi előtt végleg bezár legalább a megmaradt cuccokért ne kelljen raktári díjat fizetni * KIÁRUSÍT, pontosabban: VÉGKIÁRUSÍT! ugye, hogy ez nem mindegy! a művelet pontosan meg volt szervezve. 3 hetes volt a haditerv, jelen - azaz mai nap (febr.22) a hadművelet záró hete. Az 1. héten 30, a 2. héten 50, míg az utolsó héten 70 (!)%-os leértékelés volt! (mindenre ugye!). Szinte fel se fogtam a körülöttem zajló eseményeket, mire Édesanyám már bent állt a sorban (Velem, természetesen) és lekesen magyarázott, hogy melyik parfümből lenne jó egy* jutányos áron. Sajnos semmi nem tántorította el a boltban fellelhető maradék parfümöktől, így maradtunk. Az álldigálás közepette - be kell valljam - engem is elkapott a "láz". Miközben bámészkodtam és azon gondolkodtam, vajon maradt-e NinaRicci parfüm vagy esetleg TommyHilfinger, hát azt látom, hogy Kínaiék (de vagy egy tucat) a Dior rúzsokat nyalogatják sorba végig, hogy akkor melyik szín is kell nekik. És ugye nem aztat amire rá van írva, hogy TESTER, hanem az újat a dobozból* (igaz nem kínai bötűkkel volt ráírva)! Nem akartam hinni a szememnek... Mire ezen a sokk hatáson is túl jutottam, már bent is voltunk! A bolt már kívülről se volt valami csalogató de belülről olyan volt, mint a csatatér lehetett hajdanán a mohácsi vész után! A polcok üresek (természetesen se NinaRicci, se TommyHilfinger, se semmilyen parfüm), a krémek kinyomkodva, a rúzsok szétkenve, stb... mintha egy csapat komisz vagy még annál is komiszabb kölök járt volna ott...

Ám a csatából mégis győztesen kerültem/tünk ki! Én egy Bonjour márkájú rúzst kaparintottam meg és egy nagyon menő szájfényt aminek még tokja is van (!). Anyumnak meg egy Chanel rúzst sikerült megkaparintania (a Dior.ról lebeszéltem a fentebb említettek miatt)

Így telnek a vasárnapok az én városomban*

"bádatos napok"

Varró Dani után szabadon lett e mai napi blogolómnak a címe ez. Ugyanis nem valami vidáb dapjaim vannak. Ha eddig nem derült volna ki, igen... meg vagyok fázva! szörnyűséges egy állapot, mert nem vagy úgyigazánebeteg... mert jó ám a közérzeted, csak hát még se nem vagy teljesen Te! Személy szerint ilyen esetekben ki se kelnék az ágyból és csak kortyolgatnám a NeoCitránt (amit még Brüsszelből hoztunk el, mert hát még se hagyjuk ott - a pénz miatt - mert hát drága volt)! vagy teát is kortyolgatnék és olvasnék naphosszat! Ehelyett ma 7:00 kor keltem és arra voltam képes vetemedni, hogy bemenjek az egyetemre az első (hivatalosan a 2.) Kulturális turizmus II. c. órámra. Ahol olyanokat kértek Tőlem, hogy játszak kamionos bizalom játékot... BETEGEN! bekötött szemmel meg ilyenek* Azt hiszem, ha valaki bekukkantott volna az ajtón elgondolkodott volna, hogy vajh' tényleg az ELTE (!) egyik épületében van. Ugyanis amit láthatott volna, hogy kb. 8-10 egyetmista lányokból (22-24) álló csoport egyik fele bekötött szemmel és előre tartott kézzel ("ütközőkkel") lépked, míg a másik csoport hátul a vállukat fogva irányítja társukat. Azt hiszem engem nehezen lehetne meggyőzni az egyetemi színvonal minőségéről... (teszem hozzá, igen vicces volt... bár egészségesen jobb lett volna) :)

ami viszont ennél is jobb, az az órai jegyzet* illusztráció lenetebb látható...

dzsímélcset

A dzsímélcset számomra mindig is rejtély volt... Hiszen gonoljunk csak bele, hogy már eleve egy levelezőrendszerbe minek is lenne csetelő funkció! de hát elfogadtam létezését... Az évek múlásával már időben is vettem észre ha valaki ott keresett... Na de ami ma történt attól nagyon megijedtem... Ugyanis a már korábban bemutatott BB is dzsíméles és egyszer csak rámírt! Hogy akkor március 23-án találkozunk a vizsga miatt ugye és egyébként meg szépestét! Erre én teljesen lesokkolódtam, hogy miért akar velem csetelni és amúgy is már mondtam, hogy mikormegyek meg válaszolt is... akkor meg most mit akar... 5perces heiztálás után erőt vettem magamon és remegő ujjakkal válaszoltam, hogy "háát, igen persze! 23-a délután 4! és Önnek is szépestét" ...és miegyebek. De hát azért írtam, hogy előtte még találkozunk hagyományos keretek között az egyetemen... mire, hogy "Ó, hát igen és milyen jó! és kérdezzek bátran ha valamit nem tudok..." Lehet, hogy tényleg csak ennyi célja volt, hogy szépestét kívánjon, meg emlékeztessen a vizsgára...de sikerült a frászt rám hoznia... akárcsak a vizsgán... Ám miközben szétizgultam magam, ilyeneket láttam kiírva a jobb alsó sarokban megjelenő kis ablakban: "Béla éppen üzenetet ír", majd később "Béla off line állapotba került".

Azért szeretem én a dzsímélt, mert ilyen feszült pillanatokban is mosolyt csal az arcomra!(:

WAMPolva Vasárnap

Először is a kis tudtalanokkal megosztanám, hogy a WAMP*egy afféle piac, bazár, vásár -ki minek hívja - ahol híres és még ne annyira híresneves kortárs ipar és képzőművészek (magyarok is meg nem is) kiárusítják portékájukat. Sajna a gyarló vásárló - mint én - csak ámulunk és bámulunk és csorgatjuk a nyálunkat (rá a portékára) mert annyira szépek, csodásak, hordanivalóak... csak hát... a PéNZ mIAtt, nem lehet! mindent a szemnek de semmit a kéznek... De töredelmesen be kell, hogy valljam, ma elcsábultam! mert Rám kacsingatott egy csodás pinkeslilás derékmelegítő...

A csábulás fázisai a következőek voltak...

1. Többszöri elsétálás és messziről (szigorúan messziről) csodálása ama derékmelegítőnek.

2. Megfogdosás, terep felmérése, mosolygás az eladólányra - Miközben győzködtem magamat a következőképpen: "persze, hogy hasznos hiszen tudjuk, hogy melegen tartja a derekat és akkor nem fogok felfázni!" meg így: "de ez sokkal melegebb mint azok a vackok otthon!" stb... De ekkorra már eldőlt, hogy kellek neki! Mert, hogy Ő választott ki engem és nem fordítva! Ezt le kell szögeznem!!!

Majd bátorkodtam megkérdezni, hogy mennyibe is kerül eme csoda... Ekkor jött a hüledezés része: "Te jó ég! Ez nagyon sok! Sajnos nekem erre nem futja!" Ekkor már biztos látszott is rajtam (rajtunk) mennyire ragaszkodunk egymáshoz... Mert az eladólány is kedvesn mosolygott és mondta, hogy lehet egy kis engedmény... Felébresztette bennem a vadászösztönt és felcsillanó szemekkel kérdeztem, hogy mégis mennyi... Sajnos még ekkor is sokaltam... De egy gyenge, halk próbálkozás végül eredményhez vezetett, mert meghallotta az én általam mondott árat és rábólintott! Így büszkén jelenthetem, hogy ma összeWAMPoltam magamnak egy rettentően hasznos derékmelegítőt! Most merje azt mondani valaki, hogy ez nem volt egy jó biznicc!

Az.Egyik.Szemem.Sír*A.MásikMegNevet

NoS, akik izgultak értem (először is köszönke) és megnyugtathatok mindenkit, hogy meg van a vizsga! ...Azaz, hogy Igenis meg Nemis... Mert ez úgy történt, hogy beléptem az orszlán barlangjába, majd BB húzott egy embereset az egyliteres pepszikólájából, majd megkérdezte kérek-e inni. Csak nemleges fejbiccentésekkel tudtam jelezni, hogy "kösznem", mert amúgy meg arra koncetráltam, hogy ne üljön ki a döbbenet az arcomra... (amúgy, most így belegondolkodva, lehet, hogy ez csak egy aljas elterelő hadművelet volt, hogy összezavarjon...) Mindezek után az "áttöréskoráról a századfordulón" kezdett elfaggatózni és persze, nem hagyta befejezni a mondataimat... Kb. 5 perc múlva meg is állapította, hogy én még mindig nem tudok semmit, de Ő hajlandó beírni egy kettest... és majd jövök szépen megint márciusban és megint levizsgázok... ugyanebből! mert Ő "mint oktató, nem engedheti meg magának, hogy a magyar felsőoktatásból olyan hallgatók kerüljenek ki, akik nincsenek tisztában a magyar identitásukkal"... úgy látszik, szerinte nem vagyok... (Én meg csak itt a zárójelben jegyzem meg, hogy a féléves külföldi életem alatt nem volt semmi problémám nekem az identiásommal és másokkal is nagyon jól elvoltam pont). A jutalomam meg a (félig) teljesített vizsgáért, hogy holnap és még sok sok pénteken 4 egész hatvan percből álló órát tölthetek el kedves társaságában... (irigyeltek mi?)

azért megkönnyebültem és a végén se nem sírtam csak örömkönnyek voltak azok... (de tényleg!)

KuTaTó& a Helga

Közben megtaláltam a vicces részét is mai szerencsétlenségemnek, ami természetesen a Kutatóhoz kapcsolódik, merthogy nekem ma reggel/hajnalban oda kellett mennem BBhez. (mert hát azt mindenki tudja, hogy Ha Hétfő, akkor Kutató) - na mindegy!

TeHát a Kutató egy nagyon nem szép szocreál épület ami kívűlről leginkább egy bölcsödéhez hasonlít és az utcát se találtam meg könnyen... A Kutatóra meg nincs kiírva, hogy mit kutatnak benne... de lehet, hogy nem is akarom tudni! (vagy jobb ha nem tudom)! A Kutatóba lépve a recepciós néninek mondtam, hogy kit is keresek... Erre Ő beszélt valamit telefonálva és utána semmi. Vártam, hogy majd csak szól, hogy mit telefonált... de nem! Mert közben jött valaki más és fejetlenség lett! Ugyanis ez a valaki bizonyos Hegát keresett... nos Helgáért körbe lett kiabálva az egész Kutató. becsszó! még a takarítónéni is Helgát kereste... mert látták ám Helgát megérkezni de most meg eltűnt... Én meg csak álltam a kavalkád közepén... és szinte már én is aggódni kezdtem Helgáért (de nem értem, hogy volt rá energiám, hiszen hajnal óta a saját vizsgámért aggódok), mikor is valaki felkiáltott, hogy: "hát a Helga pisilni van biztos!" és lám... nem sokkal később, Helga kilépett a NőiMosdó c. ajtó mögül és mindenkinek mosoly ült az arcára s folyt tovább a nap! Csak én álltam teljesen értetlenül az események előtt... ... és tovább aggódtam magamért...

(3+1)x2

Senkinek nem kell megijedni... semmiféle feladvány nem következik. A matek soha nem volt az erősségem... Ám ami a napokban történik velem szavakkal már nem kifejezhető ezért a számokhoz fordultam segítségért...

Mindenki ismeri azt a magyar "kis közhelyet" miszerint 3 a magyar igazság és plusz 1 a ráadás! Nos visszagondolva Velem pont ez történik meg... A mai naptól számítva már másodszor... Mert a mai vizsgámra pontosan 3 napja tanulok meglehetősen intenzíven (tényleg!!!)... tehát Péntek, Szombat, Vasárnap + a mai vizsga ugye... ami már "csak" a ráadás!

Csak hát "kedves tanáruram" - nevezzük nemes egyszerűséggel BB.nek - úgy érezte, hogy ezt meg kell ismételni... Sajnos elég sok csúnyaságot vágott a fejemhez, mely vádakra nem is tudtam védekezni, mert hogy arra kellett koncentrálnom, hogy ne az orra előtt bőgjem el magam... Ilyesmiket mondott: "ki nem állhatom azokat a hallgatókat, akik azt hiszik, hogy csak jogaik vannak de kötelességük nem!", továbbá: "hogy mert úgy idejönni, hogy el sem olvasta a szakirodalmat!", meg ilyet, hogy: "miből gondolja, hogy maga kivételes? és nem kell annyit tudnia, mint a többieknek??!!" és még olyat is, hogy: "nekem ne írogasson e-maileket külöldről, hanem személyesen beszélje meg velem..."

És én mindezkere csak szemlesütve ültem, és koncentráltam, (hogy ne sírjak) és pont emiatt el sem tudtam mondani, hogy mióta hazajöttem egy 20 órás menekültbuszos út útán... én a könyvtárban és otthon töltöttem minden időmet és elolvastam az összes szakirodalmat ( ami min. 340 oldal), mert eszembe nem jutott úgy oda menni, hogy nem készülök... (mert félős vagyok)... Persze, azt sem tudtam elmondani, hogy én nem akartam megúszni a vizsgát, Sőt! azért írtam sok sok e-mailt hogy vizsgázhassak és nem tudok máshogy meg kommunikálni vele ha egyszer külföldön vagyok... És ezekre gondoltam míg csak ültem ott vele szemben és vártam, hogy végre mehessek... vissza haza tanulni a csütörtöki ugyanilyenes vizsgámra, mert azért annyit tudtam meghunyászkodva könnyekkel küzdve kérni, hogy hadd próbáljam meg mégegyszer... BB meg nagy kegyesen egy csütörtök esti időponttal adta meg a kegyelem döfést. Így kezdődik előről a 3+1-es verzióm! A tanulás most jön Hétfőn, Kedden, Szerdán + 1vizsga Csütörtökön...

Azért nagyon remélem, hogy ez többet nem fog megismétlődni, mert már ez is nagyon rosszul esett...

elte.JaJ.NE!!!

Nos. Tudom, hogy magamnak kerestem bajt és én - saját magam önszántából - kerestem fel csodálatos egyetememet (ELTE, mi más)... Nem is tudom miért, hiszen haza kellett volna sietnem tanulni az ijesztős hétfői vizsgámra. (ugye!) a frissiben kapott jegyzetekkel (köszönke érte)... Hogy mit találtam, talán azt jobb nem tudni... a fejetlenségen kívül... megtaláltam az indexem hűlt helyét, aminek "jaj itt kellenne lennie valahol"... Aztán kedves barátom segítségemre sietett és a TO-ra elsétálva és kicsit várva visszakaptam a jogos tulajdonom, de talén jobb lett volna mégse... Mert összevissza volt firkálva, és ilyenek voltak benne, hogy "az ETR-ben elégtelen szerepel" meg hogy, "az ETR-ből hiányzik", és hasonlók... Én meg ugye kezdtem stresszelni, hogy most már mi lesz itten...

No de egyenlőre még csak a hétfői vizsga miatt aggódóm, hiszen egyszerre két dolog túl sok lenne...