Hatalomba lépésünk történelmi pillanatai

Mindenki ismeri a mondást, miszerint: "Enyém a vár, tiéd a lekvár!". A mi esetünkben a hollókői álomházzal együtt a lekvárt is megkaptuk - persze itt nem a tulajdonos által szépen elrakott és felcímkézett tavaly befőttekre és ragadóssárgán csillogó baracklávárra kell gondolni...
Ahogy lépésről - lépésre (vagy mondjam inkább: súrolásról-súrolsára) magunkévá tettük a házat, boldogságunkkal és izgalmunkkal csak a megválaszolatlan kérdések hada növekedett... Hogy hogyan tud valaki összeragadt kistányérok között élni? Továbbá a takaróhuzat és takaró közti űrbe, hogyan kerül egy darázs - táliálmot aludni? És a felespoharak miért vették át az uralmat a ház felett? - Ugyanis majd' minden négyzetméteren találkoztam eggyel...
Nos a kérdések megválaszolatlanok maradtak. A 'pánzió' viszont egyre csinosabb és boldogoabb. Úgy hiszem, szeret minket. Megjavítgatjuk, kifestjük - régi pompájában fog tündökölni hamarosan!
Ha a házak (panziók) beszélni tudnának, biztos tudna egy-két jó sztorit ez az ütöttkopott hollókői csoda - de biztos elmondaná, azt is, hogy köszöni, hogy így szeretjük őt és gondját viseljük ezentúl...

Felnőni Bánkhoz

Bevezetőnek mindenki nééz végig a kis bejátszást abból a különleges előadásból, amit nem régiben láttam - sok minden kegyessége nyomán!

http://www.youtube.com/watch?v=NnCePOF821U

Mindig is hadilábon álltunk egymással. Nekem túl "ósdi" volt és körmönfontan beszélt... Sokan hullottak el, mag a mesélő a végére ért... De aznap este, megismerkedtünk egymással. Átéltem Melinda bánatát és félelmeit, Gertrudis hiúságát, Bánk kétségeit - és rájöttem ennek a történetnek így kellett lennie.
Tiborc volt, aki szívemből szólt, mert amit szólt mai napig igaz.
"Tiborc": Ő csorda számra tartja gyűlevész
szolgáit!éppenséggel mintha minden
Hajszála egy őrzőt kívánna; sok
Meráni. olykor azt hinné az ember,
Hogy tán akasztani viszik, Úgy körűl
Van véve a léhűtőktől s mi egy
Rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.
Ő tánczmulatságokat ád szűntelen
Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy
Keresztelője volna: és nekünk
Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az
Útczán előnkbe bukkanik, mivelhogy
A tartozás mindjárt eszünkbe jut.
A jó merániak a legszebb lovon
Ficzánkolódnak, - tegnap egy kesej,
Ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk
Feleség - s porontyainkat kell befogni,
Ha veszni éhen nem kívánkozunk.
Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
Úgy, mintha mindenki tagocska bennök
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
Kéményeinkről elpusztúlnak a
Gólyák, mivel magunk emésztjük el
A hulladékot is. Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak, a -
Hová nekünk belépni se szabad;
S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek;
És aki száz, meg százeszret rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített."

TOP 10

Lezárult a Magyar Nyelv Éve (2009). Szavaztam is, becsülettel! Aki szavazott azon a bizonyos a honlapon minden bizonnyal ismeri azt a feszengető, kínos, zakatoló pillanatot milelőtt elhangzik a klikkelés éles, visszanemfordítható hangja... Ebben a pillanatban több mindent kell még egyszer végig gondolni! mert lássuk be, ez a döntés felelősséggel jár. Vajon biztos ez a szó az, amit meg akarnék tartani 100 kerek esztendő múlva is... mert lássuk be! Ez nem mindegy! A szó kiválasztásakor számos szempontot figyelembe kell venni...

Akkor csak egy választási lehetőségem volt, de úgy érzem - hosszas fontolgatás után - itt az ideje, hogy közszemlére kerüljön az ÉN TOP 10-es listám.

Természetesen ez nem sorrend - mert az már tényleg nagyon nehéz lenne...

1. cikornyás - Ez az a szó, amit akárhányszor kimondok - sajnos csak ritkán - mindig egy belső mosollyal nyugtázom, hogy ez a szó még mindig melegséggel tölt. Millió meg egy dolog lehet cikornyás - és mindenkinek mást jelent! Ez egy ilyen varázs szó!

2. kandelláber - Ő abszólút favorit! Ha jól emlékszem egyszer egy Krúdy novellában találkoztunk és addig nem hagyott nyugodni míg utána nem jártam ki is Ő. Mikor kiderült - ha lehet - még jobban megszeretettem!

3. dunyha - Bevallom őt nem csak a szóalakja miatt szeretem - bár inkább preferálom őt, mint paplan nevű rokonát - hanem a tárgyért is amit ezek a hangok jelölnek! Én az olyan dunyhák híve vagyok amikbe szinte elsüllyedek. Hideg-meleg idő fordulóján mindig kis izgalommal lesem, mikor lehet a könnyű nyári takarót felválltani a méltóságteljes dunyhámra!

4. fröccs - Egyszerű, lényegretörő, meggyőző szó. Természetesen csak is fehér, nyáron Rosé! Aki nekem kiejti ezt a szót - nem tudok ellenállni!

5. galagonya - Vele abban a bizonyos Weöres Sándor versben ismerkedtem meg... "Izzik a galagonya, izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája..." Azóta a verset és a szót is a szívembe zártam.

6. ima - Mondhat bárki bármit, de ez a szó kecses! Mégis, ha kimondom súlya van! Jelent VALAMIT! Embereket oszt meg! Hatalommal bír!

7. klaszz - Igen így! K-val és dupla SZ-szel a végén! Olyan igazi szocializmusból itt maradt szó - Én így képzelem! Jó kimondani - olyan... kalssz!

8. nejlon - Őt sokkal jobban szeretem leírni - mert olyan furcsán néz ki szegény. Azzal a pontos j-vel a közepén. Főleg ha kézzel írom... Szatyor (szintén remek szó) barátját gyakorlatban leváltottam Őt környezetkárosító hatásai miatt és már saját textilből készültet viszek magammal bevásárlásokra. Ám harisnya barátnőjét, nagyon is kedvelem és néha még lyukasan is megőrzöm, hogy később körömlakkal gyógyítsam.

9. szappanbuborék - Őt ilyen hosszan szeretem! A rövidebb buborék alakját is használom, de így hosszan az igazi... Biztos vagyok benne, hogy Ő akár 100 év múlva is megállja a helyét. Csak rá kell nézni..

10. zsöllye - Mint színház fanatikus, ez a szó nem maradjatott ki. Sajnos már mostanában se tudja mindenki ki is Ő. De én nagyon szeretném, hogy ismert legyen és ne tűnjön el a porosodó színházak közt hanem éljen és szülessenek egyre többen.

Porcukros Pillanatok

Egyik hóesés estén sétálva döbbetem rá, hogy mennyire nagyon szeretem az Budapestemet Vannak pillanatok, amiket az ember nem felejt el. Nekem is vannak olyan pillanataim, amit érzem, hogy nem felejetek el míg élek. Ez is egy ilyen volt... az Ötpacsirta és Magyar utca sarkán álltam és hullott a hó. Nem erőszakosan esett és nem is csak szállingózott. Nagyon is magabiztosan és határozottan hullott. Ahogy ott álltam a sárga, meleg fényű régi cikornyásan díszitett utcai lámpa fényében és néztem azt a sok-sok, milliomnyi hópelyhet, ahogy betrítik a várost elöntött a boldogság érzése. Egy finom, meleg megnyugtató érzés... Nem akarta a hó magáévá tenni a vársot, bekebelzni, csak ünnepi díszbe öltöztette. Csillogott a járda, a házak teje, a megtört ereszcsatornák... és még a romos rádió szocreál épülete is mintha, barátságosabb lett volna és az a sok csillogás megtörné, az oly szigorú vonalait. ...Álltam és eszembe jutott, hogy ez most egészen pontosan olyan, mikor porcukrozom a piskota tetejét... nem hagyom abba, mikor már "kellenne" hanem addig szóróm míg az egész hófeér-csillogós nem lesz...

Aznap este szerintem az angyaloknak is ilyen terve volt az én Budapestemmel...

z u h a n á s

Léteznek azok a történek, amiket hallva, mindig azt érzem, hogy "ez az, ami Velem soha!"... vagy mert túl jó, vagy mert túl szörnyű... valami oka mindig van... Ami velem esett, arról még nem is hallottam - és mégis megtörtént!

Amit átéltem legjobban a zuhanás szó fejezi ki... Valaki akiben megbízol, akit szeretsz, akivel törödsz - nem létezik többé... Még nem is arról van itt szó, hogy becsap, átver, cserben hagy... talán könnyebb is lenne - ha miértje a dolgoknak kiderülne... de nem! Mert csak úgy, a megkérdezésem nélkül döntött, hogy nem vagyok többet része az életének. Egy barát elveszetett és még nem is tudom, hogy miért... Csak zuhantam, lefelé... gyorsan - és a legrosszabb az volt, hogy tudtam, nem fog ott állni, hogy el kapjon...

Azóta földet értem és még mindig nagyon fáj... Tudom, hogy nem kényszeríthetek ki választ valakiből, aki megtagadja Tőlem azt... a fájdalom is biztosan elmúlik idővel... és a lelkemben is béke van, nem haragszom... csak csalódott vagyok és a zuhanás érzését nem tudom feledni...

3+1-dik látogatás

Mindannyian tudjuk, hogy a "három a magyar igazság plusz egy a ráadás" c. mondás VÍZVÁLASZTÓ! Ám esetemben több kérdés is felmerül.... Vajon érévényes-e olyankor, hogy ha félig olasz körhöz kapcsolódik... veszít-e érétékéből avagy hozzáadódik valami a délolasz babonakörböl? ... (vicces lehetne gabona kör is - ami ugye! egészen más) ... A történetem lényege, hogy a héten immár negyedik alaklommal látogattam el a kedves P. családhoz, akik lassan hozzászoknak a jelenlétemhez. Néha feltűnök, néha nem... De hallanak és tudnak rólam. - a kis magyar cserediák, aki bolondítja a fiukat - (jaj remélem nem iszik ezt). Viszont én minden látogatás alkalmával egyre magabiztosabb vagyok, kiismerem magam, járok erre-arra, fejből tudom a vonatállomások neveit Nápolytól Pietramelara-ig és tovább - vajon jelent ez bármit is?

A mediterrán karácsonyi előkészületek nem sokban különböznek a mienktől, attól el tekintve, hogy meleg van és napsütés, érik a narancs és a mandarin is. A lakásokban továbbra is a fagy szellem uralkodik. A mediterrán népekben, -véleményem szerint - valami ősi ösztön munkálkodik, miszerint amig süt a nap - addog nem kell fűteni! Így azt a kellemes érzetet, miszerint milyen jó nekem a télben a napsütésben - melegben lenni, issé romboló hatású tény, hogy a lakásban kabátban kell ülnöm és a lábaim lefagynak!

Egy jó tanács! Mákos beiglit vinni egy olyan országba, ahol mákot nem lehet kapni (bizonyos összetevői miatt...) nem feltétlen a legokosabb és átgonoltabb ötlet eme időkben. Kis naiv magyarka -házias lány módjára sütöttem egy mákos beiglit karácsonyra. Az ugye magyar, meg saját, meg miegymás... Mikor ünneplyéesen odaadtam, már rögtön nyelvi problémákba ütköztem. Az egy dolog, hogy én nem tudom, hogy van olaszul az hogy: mák, de hogy Kedvesem se tudja az igazán nem szép... Ekkor már gyanús lettem a kedves mammának, hogy mit hozok én neki, ami még a nyelvükbe sem szerepel. Hosszas kínos csendek és magyarázkodások után valahogy sikerült kifejteni, mi az amit mi MÁKnak hívunk. Kíváncsi vagyok, miket gondoltak rólam...

Bejegyzésre méltó

Így igaz, vannak apró cseprő dolgok, melyek így vagy úgy de nem vívják ki, azt a rangot, hogy felkerüljenek ide. Nos, az én november 18-i napom kiérdemelte, hogy közszemlére tegyem...

Alapszituáció. Reggel, napsütés, kilábalás egy megfázásból, csinosan felöltözve indulás. Történetünk főhőse reggel fél 9kor elindulva, tip-top, kopogós magassarkú cipőben - csöpögő orral - de mindent kihozva magából elindul egy FONTOS helyre, ahol nyertes pályázata kapcsán sok-sok FONTOSABBNÁL-FOTOSABB információval fogják ellátni. Útközben menően, napszemüvegét hordva és kopogósan haldva, félvállról odabiccent a Parlamentnek és megérkezik. Három órányi fejtágítás útán, az utcára kiképve, észre kell, hogy vegye, hogy a reggeli magabiztos napsütésnek nyoma sincs, SŐT! esik!... és cipője már az eső látványától is vizes lett. A nap további részét Buda és Pest között leingázva tölti el... várva az estét mikor ugye minden jóra fordul, egy finom cserszegi fűszeres és sok sok régnemlátott jóbarát társaságában... Számításaiba nem tartozik bele kedves személyi tényező, aki minden jószándékát bevetve szervezi az estét és még az olasz óra közepén is esemesek érkeznek a nagy találkozás részleteiről... Említenem se kell, hogy ekkora a lába a kétszeresére nőtt a csuda helyes felnőttes cipőmben és már átkozza a meg sem született gondolatot is mikor főhősünk fejében felvetődött, hogy ebbe a cipőbe jöjjön. Szereplőnkszeme előtt már tényleeg csak a pohár bor képe lebeg.... Ám mikor belép a megbeszélt helyre ismerős arcok helyett csak füstbe burkolt arcokat lát... de egyik se ismerős... Telefonhoz és levegőhöz kapkodva kérdi a telefon egyik végéről.... "Mi történeik?!".... "Nem tudom..."- válaszolja valaki a túlsó végről, de a többit már nem hallja. Nem is akarja... Vége!... Metróba be... A telefon csörög tovább, az a valaki nem adja fel... Már kezd kellemetlen lenni... Mindenki ide néz... Fel kell venni! Persze, sejthette volna... Jön a "sajnálom!" a "gyere vissza" és társai... Valami azt súga neki - ott bent- már ne menj! De hát, mikor hallagtunk mi belülre? A külső zajok sokkal hangosabbak... Visszafordul - de a rosszérzés nem múlik... Újra a bárba, újra a füstbe burkolt arcok, újra a reménytelen kutakodás az ismerős vonások után...De újra semmi! Fel sem fogta, hogyan de hazaért, a finom belga sörét itta és csak az arcáról lecsorduló sós könnyel elkeveredett sör íze emlékeztette a nap eseményeire...

Ilyen, mikor mindent egy lapra téve, megbízunk, mert bízni jó... Aztán kiderül, hogy még ha mindent jószándékkal téve is... de valami mégse úgy alakul, ahogy...