Így igaz, vannak apró cseprő dolgok, melyek így vagy úgy de nem vívják ki, azt a rangot, hogy felkerüljenek ide. Nos, az én november 18-i napom kiérdemelte, hogy közszemlére tegyem...
Alapszituáció. Reggel, napsütés, kilábalás egy megfázásból, csinosan felöltözve indulás. Történetünk főhőse reggel fél 9kor elindulva, tip-top, kopogós magassarkú cipőben - csöpögő orral - de mindent kihozva magából elindul egy FONTOS helyre, ahol nyertes pályázata kapcsán sok-sok FONTOSABBNÁL-FOTOSABB információval fogják ellátni. Útközben menően, napszemüvegét hordva és kopogósan haldva, félvállról odabiccent a Parlamentnek és megérkezik. Három órányi fejtágítás útán, az utcára kiképve, észre kell, hogy vegye, hogy a reggeli magabiztos napsütésnek nyoma sincs, SŐT! esik!... és cipője már az eső látványától is vizes lett. A nap további részét Buda és Pest között leingázva tölti el... várva az estét mikor ugye minden jóra fordul, egy finom cserszegi fűszeres és sok sok régnemlátott jóbarát társaságában... Számításaiba nem tartozik bele kedves személyi tényező, aki minden jószándékát bevetve szervezi az estét és még az olasz óra közepén is esemesek érkeznek a nagy találkozás részleteiről... Említenem se kell, hogy ekkora a lába a kétszeresére nőtt a csuda helyes felnőttes cipőmben és már átkozza a meg sem született gondolatot is mikor főhősünk fejében felvetődött, hogy ebbe a cipőbe jöjjön. Szereplőnkszeme előtt már tényleeg csak a pohár bor képe lebeg.... Ám mikor belép a megbeszélt helyre ismerős arcok helyett csak füstbe burkolt arcokat lát... de egyik se ismerős... Telefonhoz és levegőhöz kapkodva kérdi a telefon egyik végéről.... "Mi történeik?!".... "Nem tudom..."- válaszolja valaki a túlsó végről, de a többit már nem hallja. Nem is akarja... Vége!... Metróba be... A telefon csörög tovább, az a valaki nem adja fel... Már kezd kellemetlen lenni... Mindenki ide néz... Fel kell venni! Persze, sejthette volna... Jön a "sajnálom!" a "gyere vissza" és társai... Valami azt súga neki - ott bent- már ne menj! De hát, mikor hallagtunk mi belülre? A külső zajok sokkal hangosabbak... Visszafordul - de a rosszérzés nem múlik... Újra a bárba, újra a füstbe burkolt arcok, újra a reménytelen kutakodás az ismerős vonások után...De újra semmi! Fel sem fogta, hogyan de hazaért, a finom belga sörét itta és csak az arcáról lecsorduló sós könnyel elkeveredett sör íze emlékeztette a nap eseményeire...
Ilyen, mikor mindent egy lapra téve, megbízunk, mert bízni jó... Aztán kiderül, hogy még ha mindent jószándékkal téve is... de valami mégse úgy alakul, ahogy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése