Ma este tömegközlekedve a kiskörúton, mikor éppen örültem, hogy fel tudtam magam préselni a négyeshatosra, ami aztán nem akart elindulni, mert tömve volt... és csak vártunk meg vártunk... (mi türelmes uatsok), amikor is egy hang a villamosból így szólt (enyhe tájszólással): "Amíg nem teccik engedni becsukni az ajtókat, addig nem fogunk tovább tudni menni!"... és nekem erről egyik kedvenc magyar kortárs írom egy kedves novellája jutott eszembe... Íme: http://es.fullnet.hu/9951-52/partinagy.htm Jó szórakázást! :)))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése