Nosztaliga Vasárnap

Mai napon, mikor elindultam a reggel 9es misére nem hittem volna, hogy egy csapásra Brüsszelben érzem magam újra... Mindennek okozója, maga a mise volt! Ugyanis - csak emlékzete frissítésképpen - a brüsszeli misék sokkal inkább hasonlítottak egy gyermek megőrzőre és szórakoztató központra, mint egy templomi szertartásra... ahol a szülők csak testleg és tárgyilagosan voltak jelen, mintegy konstatálva, hogy a gyerekük ólomkatonával a szájában üldögél melletük... vagy éppen két fiúpajtás "puszizkodik". No de, visszatérve e jelenbe a mai misén feltűnően több gyerek volt, mint az eggyel korábbin szoktak... Ez még nem is volt olyan furcsa, hiszen mindenkivel előfordulhatik, hogy elalszik... A megleptés akkor kezdődött, mikor a kis pap az evangélium magyarázatakor bábukkal a kezében kilépett a szószék mögül és elkezdett bábozni, mire a gyerekek eszevesztetten tpték ki magukat szüőjük karjából és rohantak előre... (még azok is akik eddig hátul, teljesen szabadon csámborogtak és az újságokat ették)! Amúgy az egész misén egy tüneményes tündérlány ült előttem, akibe mentem szerelmes lettem és csak csodáltam... és örültem ha Rám mosolyog! A többi kölök szinte megvadult és afölle szaladgáltak és aki ügyetlenebb volt a szószerint pofára is esett mire a többiek nevettek (a gyerekek gonoszak! - ördögök!) és akkor csattant fel rendszerint az üvöltés az elesős részéről. Ez a folyamata kb. háromszor ismétlődött meg (különböző gyerekekkel!)... Személy szerint én nagyon élveztem:)