soHa.többé.neM!

kérlek, tessék engem emlékeztetni, hogy a Madách Színházba ne menjek többé! mert ami ott folyik borzalmas, nem hogy építő hanem romboló hatású. FáJ!!! és a közízlés ellen való! ellenségemnek nem kívánom, hogy átélje amit ma nekem látnom kellett. (mert persze, hogy ilyenkor ül sor közepén az ember, ahonnan esélye nincs kijönni!!!)

Moncsicsis Csütürtök

Ez a következménye annak, hogy ma egész nap könyvtárAKban voltam... (bizony, többe!!!)
http://www.youtube.com/watch?v=od3cNTl40VI

továbbá:
http://www.youtube.com/watch?v=ddhdK7hxnN8

amúgy én nagyon szeretem Őket:)
de soha nem volt nekem ...:(

Egyesek a ZP-ben

Már itt is jártunk!

KicsiVilág

A világ igenis kicsi. Erre minden egyes alkalommal rá kell döbbennem. Elmesélem a következeő történetet, de most őszintén, vajon mekkora erre az esély? ...

Az egyesületemmel (Egyesek Ifjúsági Egyeseület) a ZP-ben voltunk bemutatkozni. Kaptunk sátrat meg minden. Estefele már annyira nem jöttek, de egy lány mégis csak betévedt és szemmel láthatólag sokakat ismert tőlünk és engem is nagyon nézett. Természetesen mindig magambe keresem a hibát, hogy biztos én vagyok a hülye és nekem is köszönnöm kéne, mert ismerem csak nem emlékszem... De nem mentem oda. Egy idő után odajött hozzám és ezt kérdezte: "Nem te jöttél haza Brüsszelből?" Ekkor már majdnem biztos voltam benne, hogy 'ismerős' valahonnan... Nagy magyarázkodásba kezdett és hamarosan nekem is leesett a szinte lehetetlen találka.

Történt: Mikor Brüsszelből a nagy hideg februárban hazafele jövet 'eurolines' busszal jöttünk. Éppen azért jöttünk busszal, mert, hogy sok voltam a csomagom és a repülővel nem lehetett volna megoladni (a pénz maitt). Természetesen egy nappal az indulás előtt csak kiderült, hogy a 'eurolines' se tejjel mézzel folyó Kánaán, akkorra busz meg pláne nem, hogy az én extra csomagjaimat haza hozza. Így pont eggyel több csomagom volt, mint amennyi lehetett volna... de ördögi tervete eszeltem, hogy tudom majd becsapni a 'eurolines' céget. Tervem a következő volt. Majd ha oda kerül a sor, akkor megkérek egy kedves utast (kevés csomaggal), hogy ugyan dobja fel az enyémet is... mintha az övé lenne! adminisztratívilag is minden ki volt találva. A történet lényege, hogy ez a lány volt az aki az én csomagjaimat felcsempészte a buszra, így bűnrészessé vált!... És négy hónapra rá a ZP-ben Budapesten találkozunk újra, ahol kiderül, hogy már csinált is egy tréninget velünk márciusba.

Mondja, erre valaki, hogy a világ nem kicsi!!!

Tanulás helyett...

Nem tudom elképzelni, ki hogy van vele, de valahogy nekem most nagyon nem megy... Ott kezdődik minden, hogy az ezervalahány oldal amit el kell olvasnom... már most kavarodik, mikor még csak 800. oldalon tartok. és nem emlkészem arra, amit az elején olvastam (valakinek valami tipp erre?). Másik, hogy ezen elkeseredve minden másra hajlandó vagyok... csak ezt csúnya, fekete, vastag mappát amibe gyűjtöm a kis kifénymásolt olvasniavlókat (amúgy kész erdőirtás) ne keelljen a kezembe vennem... Képes voltam vasalni, majd az íróasztalom fiókját rendbe tenni (!!!) - évek óta nem tettem meg - majd a zoknis fiókomat is rendbe tettem (vajh' miért...) és hasonlók... És, igen most meg ide írok... megyek is tanulni!

Erotika a filmben ... & a Libriben

A történet ott kezdődik, hogy kedvenc profeszorom olyan könyvet adott fel kötelező szakirodalomnak, ami tényleg beszerezhetetlen... mert én égen földön kerestem, meg keresztül kasul Budapest könyvtáraiban de sehol nem találtam. Ekkor tértem be egy könyvesboltba, hogy hát akkor majd megveszem... de nem tettem (a pénz miatt), mert nagyon sokba kerül. így kétségbeesetten teltek a napok a vizsga meg csak közeldett. Ekkor egyik nap eszembe jutott, hogy most már a nagy könyvesboltok Budapesten is olyanok mint NYUGATON, és be lehet ülni olvasni... Ezen felbuzdulva beültem ma - ezen a kedves szomabton - és mivel mégis csak pofátlannak érzetem, hogy beülök egy könyvet kiolvasni... próbáltam egy rejtettebb helyet találni, ami egy fa mögött a "gyerek-kuckó" c. szeparált rész volt. Ami nagyon is megfelelő és csendes helynek tűnt, mikor leültem, de pár perccel később kiderült, hogy mégse a megfelelő ötlet volt egy 'Erotika a filmben' c. könyvvel a gyereksarokban ülni, mert hogy ott jöttek a gyerekek a szüleikkel akik igencsak csúnyán és szemrehányóan néztek rám... és ilyeneket mondtak a pillantásaik: "nem szégyelli magát, hogy ilyet perverz könyvet olvas itt!?!" (ez egy anyuka pillantás volt). teszem hozzá, a bemásolt kép csak a címlap, hátlapjáról, talán jobb is , hogy nem találtam képet... a benne lévőkről meg ne is beszéljünk, mert néha én is beleprultam....

A másik fajta pillantás, meg mondanom se kell Apukákhoz tartozott : "Ó, hogy a lány milyen érdekes könyvet olvas...?!!!, vajon hol lehet ez? én is belekukkantanék...." (nos, ez egy olyan erős negyvenes fajta lehetett).

Minden esetre kiolvastam, helyére tettem, majd elegánsan kisétáltam a boltból és megspóroltam sok sok forintot! És nagyon büszke vagyok magamra!

Molinótáskás Majális

nos nekem is ilyen táskám lett, Pontosabban kettő egy kicsi és egy nagyon nagy... és szépséges NemzetiMúzeumos.os molinókból és ez azt jelenti, hogy megmentettem én is kicsit a környezetet. mert a sok régi nemhasznált molinóból szép táskák lettek.
ÍgyNi!

Csodálokozom Csütörtök

Igen is, csodálkozom!, hogy hogyan lehet az, hogy valakik akik szociológusoknak tanultak, majd (ugye) kikerülve az egyetemről nincsen munkájuk... és valamiért az az érzésük támad, hogy elmenjenek vidékre és a barátságról készítsenek szociológiai felmérést. Majd ha ez még nem lenne elég, akkor ki is adják ezt a felmérést és a benne rejlő "hatalmas tanulságokat"! Amiket nekem kell most elolvasnom mert kedves professzorom meg úgy érzi, hogy e nékül mi nem kaphatunk diplomát. Ezért!, hogy a 'Barátság szociólógiája', meg a 'barátság funkciója', hogy ezeket tudjuk mi! Nem is értem, hogy lehet ilyet írni. És akkor régi NőkLapjából idéz (többször ugyanazt)! meg csomó idegen szót használnak és elidegenítették teljesen ezt a témát!... és ijesztően hatottak a szavak, amik amúgy nem is ijesztőek de ha barátsággal kapcsolatban látom, akkor de!

szörnyűséges, messzire kerüljeték eme könyvet!

mik történhetnek az információs pultban?

ebben a rövid kis szösszenetben kedves kolleginám segítségével összegyűjtöttük, azokat a képeket, elhangzott mondatokat, amik a majális alatt az információs pultban történtek.

elsők között ezt a képet kell bemutatnom

Igen, kérem szépen, ez egy kecske koponya! rég nem látott középiskolás ismerős mi mással állítani be egy röpke látogatásra... :)

ééés most következnek, azok a kérdések és mondatok amikkel nem minden nap találkozik az ember...

1. "Jó reggelt! Ez a Műzeumok Éjszakája?" és tényleg reggel 8 óra volt... a bácsi kicsit el volt tévedve

2. következő a szituáció. egy középkorú, jó kiállású, menő polós hapsi jön és ezt mondja nekem: "Szia, én egy bohóc vagyok!..."

3. tipikus: "Kaphatok valami ajándékot?"

van több is, de azok leírhatatlanok*.... :)

MM@MNM

ha a címből nem is, de a kép csask-csak kiderül, hogy a Múzeumok Majálisáról szól eme kis bejegyzés, amelynek a Magyar Nemzeti Múzeum ad otthont. Idei évem számszerint a hatodik volt... vaaagy a hetedik... (ki tudja ezt a sok sok évet számon tartani???) ebben az évben sok mindenre lettem figyelmes. sok újdonságot fedeztem fel - ha synergy.s nyelven akarnám kifejezni magam - új insight-okat:)

Első, moderálni egy 2 napos rendezvényt nem csak előkelő feladat... sok minen olyan dolgot is be kell mondani, ami nem rendezvényhez kapcsolódik és kicsit vicces... és neked ott akkor nem szabad nevetned... csak egy példa: "szeretném felhívni a kedves majálisozók figyelmét, hogy egy elveszett pénztárcát találtunk (uzsonnászacskóban!!!), a belső információnaál átvehető!"... azért megnéztem volna ki tartja a pénztárcáját uzsonnászacskóban... persze sok sok kisgyerek is elveszett, meg nagymamák - de mindenki megkerült (kicsit hiszem, hogy miattam, merthogy bemondatm) ...:)

Második felfedezésem - lehet, hogy más is rájött már - hogy léteznek tipikus 'fesztivál.emberek'. ők azok, akikkel csak egyszer egy évben pár napra találkozol és amúgy jól elbeszélgettek meg söröztök együt és hangosan köszöntök egymásnak ha látjátok egymást, de soha sehol máskor nem látod. az én fesztvál-emberem: a hangosítós fiú. és tényleg mindig csak majálison találkozunk. és utolsó nap együtt sörözünk... aztán egy múlva találkozunk!

+1, léteznek fesztivál kaják is! például töki.pompos vagy a vatta cukor. ezek mind olyanok mint a balatoni kaják. ha Balatonon vagy lángost vagy főtt kukoricát eszel. esetleg mindkettőt.

Harmadszor. minden évben eljönnek messzi városból hírös pékek csoportja és két álló napon keresztül csak sütnek és sütnek... és én csak most (6 évet elvesztegetve) kóstoltam meg a vesu nevű pékárút, amely telejsen elvarázsolt... olyan mint egy félbe hajtott kis zsömle de sós és finom zsíros meg akkor is jó ha nem friss... és leírhatatlan íze van... és persze máshol meg nincsen... puff!

Negyedszer. Találkoztam egy nagyon kedves ismerősöm Anyukájával, ami külön öröm volt!

... mostan nem jut eszembe több... de egy rövid kitérő erejéig még visszatérek a majálishoz, mert, hogy az infópultban elhangzottakat nyomtatásban kellene megjelentetni :)))

ezt kaptam

új.információ

Kérem szépen, ma olyan információ tudatába kerültem a véltlen folytán... mely' megint rá kellett, hogy döbbentsen vannak dolgok melyek másoknak evidensek... csak nekem nem. biztos mindenki járt már úgy, hogy egy beszélgetésbe keveredve olyat mondtak neki amitől a szája tátva maradt... és erre a reakcióra meg az lepődött meg akitől az a bizonyos... elhangozott! velem a következő esett meg. szívességre adtam a fejem... még pedig, hogy egy csokor virág megrendelésére és lehozatalára (nem ezen lepődtem meg), hanem azon, hogy mikor érdeklődve és (nemtúl bizakodva) kérdeztem, hogy "mégis honnan hajnal fél7kor?" azt a(z egyértelmű) választ kaptam, hogy :" hát az éjjel-nappali virágárústól!" ami ugye egy művelt embernek nem kérdés... de... most őszintén ti tudtátok, hogy van ilyen? én nem tudtam... és amúgy (jegyzem itt, csakitt! a zárójelben), hogy minden nap!!! elsétálok szinte előtte... ugyanis ez a bizonyos non-stop virágos a Múzeum körúton található az antikáriumos oldalon... a nemzeti múzeummal szembe... ugye? (mondjátok, hogy Ti is meglepődtetek....)

olasz gyerekek - személyes tapsztalatok alapján

nOs, az olasz gyerkek - mondhat akárki akármit - nem olyanok mint a többi. 1. ordítoznak egymással, de nem mert haragszanak vagy ilyesmi... neeem! hanem mert ez a természetes... (sztem mind halláskárosult lesz 30éves korára)...de hátm ezt látják (hallják otthon)

2. mutogatnak! - na, nem csúnyákat... de mindeféle titkos és kevésbé titkos jelbeszédet, mely az olaszok számára egyértelmű... nekem meg egyátalán nem!

közelebbi kapcsolatom, 2 olasz kisjánykával volt (3 és 5 évesek)... L. Úr unokahúgairól van szó. mikor be lettem mutatva, meg se mertek mukkani, pedig mosolygósan kérdezgettem tőlük mindefélét (olaszul!)... ez volt az álca, a részükről! ugyanis 5 perc után, már kétoldalról rángattak, hogy kivel menjek játszani... szívem szerint a 3 éves kis promoter lánnyal mentem volna, mert úgy véltem felfedezni, hogy szókincsünk egy szinten mozog... ám az 5 éves erőszakosabb volt és nem hagyta magát, így a gyerekszobába találtam magam fél percen belül, Barbie babát fésülve... ilyet - ha jól emlékszem - még gyerekkoromban sem csináltam. node ez se tartott örökké, mert a kisebbik ordítvat (hangosan beszélve) mondta, hogy játszunk szó kitalálósat... így felfrissítettem a gyümölcsök és zöldségek nevét - mert a kislány végig kérdezte a kedvenceimet!... a következő játék a "tátogós" volt, ami a következőképp nézett ki... valaki eltátogott egy szót, nekem meg ki kellett találni, mi volt az... ebbe kevésbé voltam sikeres... -hamar abbahagytam! ám a legmeglepőbb pontja a vasárnap délutánnak mégis csak az volt, mikor babáztunk és egyszer csak jött az Anyuka, és kérdezte merre vannak a gyerekei és mikor felnéztem a csodásan fésült és éppen menő görkorisnak felöltöztetett Barbie.mből észrevettem, hogy nincsenek már mellettem... mert, hogy nem tudom mikor mentek el... szépen lassan eltűntek mellőlem a gyerekek... kiderült söpörni mentek (???) szóval ez a kép, ( a magyar egyetemista lány ül egyedül a gyerekszobában barbie-zva) sokáig megmarad a családban....

hicshájk vol. 2

nos, a történet folytatódik... éppen ott tartottam, hogy gyaloglunk hollandus barátnémmal az esőben lefele a hegyről... nagy dzsippek és mezőgazdasági járművek "suhannak" el melletünk...pillantást se vetve vadul integető kezemre... (Joli - magyarosítottam a nevét - nem tudott integetni mert az egyik kezében az esernyőt tartotta, a másikban meg a sütit amit majszoltunk)... már éppen kezdtem feladni...és beletörődni, hogy vizes cipőben kell 15 km legyalogolnom... mikor egy kicsi, kopott, (de szép, olyan rusztikusan kopott) zöld autó megállt...és egy szépszemű fiu nézett rám... én meg szépen gagyogva olaszul elmondtam, hogy mi nagyon szeretnénk vissztérni kis városunkba... válasz: épp odatartunk (FOCI edzésre - mi másra)... és akkor, betuszkoltuk magunkat a pont 2 helyre ami még a kocsiban volt...és elindultunk... ÁM egy idő után földútra tértünk... és nem emlékezett egyikünk se, hogy lett volna ilyen szakasza az odautunknak... (ekkor kezdtem kicsit félni)...remegő hangon megkérdeztem, hogy mégis merre megyünk... válasz: Óh, csak felszedjük méf egy barátunkat!... Joli elég szkeptikus volt (én bizakodóbb), de kezdett meggyőzni, hogy tényleg el akarnak rabolni, hiszen nincs is hely még egy embernek és eladnak tevékért, stb... és mikor tényleg keztdem elhinni mindezt akkor megérkeztünk egy villa elé...és egy srác még betuszkolta magát (nem tudom hogy)...és tova zötyögtünk Poggio fele... és közben beszélgettem is ám, olaszul a szépszemű fiúval... és nagyon aranyosan hazáig vitt... na persze, hogy megkérdezte, hogy mit csinálok este... (de nekem sajna programom volt kötelező) és utána?... (utána team meeting)... így kicsit szomorkásan engedtem útjára...

hicshàjk - vol 1 *felvezetésképp

igen kèrem szèpen, olaszul stoppoltam ès rettenetesen PRO-active voltam... mert hogy hollandus baràtnèmmal mentem mendegèltem a participantok eloadàsa utàn "hazafele" ès amugy zuhogott az eso... a lànyok meg tàncoltak az esoben, bizony... (igazi hollywoody filmes volt!) ès mikor telefonos segtsèget kèrtem a kapott olasz SIM kàrtyàmrol (amit elfelejtettem visszadni a show utàn , hehe) hogy valaki jojjon kocsival ès vegyen fel minket... akkor mondtàk, hogy csak 45 perc mulva talàn... (!!!) igy gondoltuk ki aztat, hogy akkor STOP-olàsra fel!!! --- amugy ez egy olyan vàros(ka) volt ahol mindenkinek jo volt a feneke... teszem hozzà az àtlag èletkor 60 korul lehetett... (ami mèg inkàbb àmulatba ejto)... tehàt a mgyaràzat egyszeru... ez egy olyan hely, ami a hegy tetejèn talàlhato... ès kacskaringos ut vezet fel... a vàros(ka) aljàn van egy parkolo ès onnan meg nincs tovàbb menetel... azaz de! csak lèpcson... igen, bizony... ès a lèpxcsok csak felfele vezetnek... mèg magasabbra... ezèrt lehertsèges... amugy csodàlatos hely... mintha a kozèkorban sètàlnàl... ès vicces volt làtni ahogy nyolc europai csajszi mekkora esemèny a faluban... az egyik bàcsi be is vallotta, hogy èm vagyok az elso nem olasz akivel talàlkozik ( volt vagy 70èves.. ès annyira megorult ennek, hogy adott csokit, meg kàvèt... az a dobbenet meg leirhatatlan, mikor a svèd, lett, lengyel, litvàn, stb. làny az esoben tàncolt a bàcsiknak, meg a HàVèCSèknek (helyi vagàny csàvo)... akiknek tàtva maradt a szàjuk... a helyi csajok meg sàrgultak az irigycsèktol... megèrte a sok lèpcső.. ès mèg az alakom is javult (remèlhetoleg) - videok nàlam... :)

iszkiri Ischiàra

Mert, hogy az egy csodàlatos hely… ès mindenkinek làtnia kellene. Ha valaki esetleg nem tudnà, ez egy sziget. Nàpollyal szemkozt talàlhato ès ez a nagyobbik, mert van egy kisebbik is, ami nem ennyire szèp. és mivel ez egy sziget, igen bizony, hajoval mentunk. aszeltuk a habokat a tengeren… egy ès fèl ora utàn èrkeztunk a kikotobe… onnan meg tova buszoztunk… a szàllàsunk a sziget màsik felèn volt. Jaj ès azt is tudni kell àm, hogy ezen a szigeten termàl viz is van… ès a mi kis szàllàsunkON (ami a hegy tetejèn volt< ès csomagustul màsztunk fel!) volt termàl vizes bugyogos medence… ès lehetett menni bàrmikor… (mentunk is). aztàn, mik nem tortèntek… bèreltunk robogot.. azaz motorinot… ès korbe motorinoztuk a szigetet… ès gondolatàtvitellel eltuntettuk a felhoket… meg ettunk zingaro-t, meg làttam tengert ès bele dugtam az ujjam… meg napoztam is… ès làttam èrdekes dolgokat… pèldàul olyat, hogy hàmozzàk a pàlmafàt. biztos nem igy hivjàk… de teljesen igy nèzett ki kivulrol… na meg igazi lemon tree-t is làttam… olyat, amin 100 citrom is meg terem… meg minden hàzikon egy kis Szuz Mària szobor van… ès vigyàz a hàzra, ami nekem feletèbb szimpatikus! ès robogni a motorinon is nagyon jo volt, mert mindenkit meg lehet ilyenkor elozni... (ès minket is mindenki megelozott, mert mazsolàk voltunk, mert gagyi motorinot bèreltunk - a pènz miatt)... de nehogy sajnàljon valaki...!