nOs, az olasz gyerkek - mondhat akárki akármit - nem olyanok mint a többi. 1. ordítoznak egymással, de nem mert haragszanak vagy ilyesmi... neeem! hanem mert ez a természetes... (sztem mind halláskárosult lesz 30éves korára)...de hátm ezt látják (hallják otthon)
2. mutogatnak! - na, nem csúnyákat... de mindeféle titkos és kevésbé titkos jelbeszédet, mely az olaszok számára egyértelmű... nekem meg egyátalán nem!
közelebbi kapcsolatom, 2 olasz kisjánykával volt (3 és 5 évesek)... L. Úr unokahúgairól van szó. mikor be lettem mutatva, meg se mertek mukkani, pedig mosolygósan kérdezgettem tőlük mindefélét (olaszul!)... ez volt az álca, a részükről! ugyanis 5 perc után, már kétoldalról rángattak, hogy kivel menjek játszani... szívem szerint a 3 éves kis promoter lánnyal mentem volna, mert úgy véltem felfedezni, hogy szókincsünk egy szinten mozog... ám az 5 éves erőszakosabb volt és nem hagyta magát, így a gyerekszobába találtam magam fél percen belül, Barbie babát fésülve... ilyet - ha jól emlékszem - még gyerekkoromban sem csináltam. node ez se tartott örökké, mert a kisebbik ordítvat (hangosan beszélve) mondta, hogy játszunk szó kitalálósat... így felfrissítettem a gyümölcsök és zöldségek nevét - mert a kislány végig kérdezte a kedvenceimet!... a következő játék a "tátogós" volt, ami a következőképp nézett ki... valaki eltátogott egy szót, nekem meg ki kellett találni, mi volt az... ebbe kevésbé voltam sikeres... -hamar abbahagytam! ám a legmeglepőbb pontja a vasárnap délutánnak mégis csak az volt, mikor babáztunk és egyszer csak jött az Anyuka, és kérdezte merre vannak a gyerekei és mikor felnéztem a csodásan fésült és éppen menő görkorisnak felöltöztetett Barbie.mből észrevettem, hogy nincsenek már mellettem... mert, hogy nem tudom mikor mentek el... szépen lassan eltűntek mellőlem a gyerekek... kiderült söpörni mentek (???) szóval ez a kép, ( a magyar egyetemista lány ül egyedül a gyerekszobában barbie-zva) sokáig megmarad a családban....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése