nos, a történet folytatódik... éppen ott tartottam, hogy gyaloglunk hollandus barátnémmal az esőben lefele a hegyről... nagy dzsippek és mezőgazdasági járművek "suhannak" el melletünk...pillantást se vetve vadul integető kezemre... (Joli - magyarosítottam a nevét - nem tudott integetni mert az egyik kezében az esernyőt tartotta, a másikban meg a sütit amit majszoltunk)... már éppen kezdtem feladni...és beletörődni, hogy vizes cipőben kell 15 km legyalogolnom... mikor egy kicsi, kopott, (de szép, olyan rusztikusan kopott) zöld autó megállt...és egy szépszemű fiu nézett rám... én meg szépen gagyogva olaszul elmondtam, hogy mi nagyon szeretnénk vissztérni kis városunkba... válasz: épp odatartunk (FOCI edzésre - mi másra)... és akkor, betuszkoltuk magunkat a pont 2 helyre ami még a kocsiban volt...és elindultunk... ÁM egy idő után földútra tértünk... és nem emlékezett egyikünk se, hogy lett volna ilyen szakasza az odautunknak... (ekkor kezdtem kicsit félni)...remegő hangon megkérdeztem, hogy mégis merre megyünk... válasz: Óh, csak felszedjük méf egy barátunkat!... Joli elég szkeptikus volt (én bizakodóbb), de kezdett meggyőzni, hogy tényleg el akarnak rabolni, hiszen nincs is hely még egy embernek és eladnak tevékért, stb... és mikor tényleg keztdem elhinni mindezt akkor megérkeztünk egy villa elé...és egy srác még betuszkolta magát (nem tudom hogy)...és tova zötyögtünk Poggio fele... és közben beszélgettem is ám, olaszul a szépszemű fiúval... és nagyon aranyosan hazáig vitt... na persze, hogy megkérdezte, hogy mit csinálok este... (de nekem sajna programom volt kötelező) és utána?... (utána team meeting)... így kicsit szomorkásan engedtem útjára...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése