WAMPolva Vasárnap

Először is a kis tudtalanokkal megosztanám, hogy a WAMP*egy afféle piac, bazár, vásár -ki minek hívja - ahol híres és még ne annyira híresneves kortárs ipar és képzőművészek (magyarok is meg nem is) kiárusítják portékájukat. Sajna a gyarló vásárló - mint én - csak ámulunk és bámulunk és csorgatjuk a nyálunkat (rá a portékára) mert annyira szépek, csodásak, hordanivalóak... csak hát... a PéNZ mIAtt, nem lehet! mindent a szemnek de semmit a kéznek... De töredelmesen be kell, hogy valljam, ma elcsábultam! mert Rám kacsingatott egy csodás pinkeslilás derékmelegítő...

A csábulás fázisai a következőek voltak...

1. Többszöri elsétálás és messziről (szigorúan messziről) csodálása ama derékmelegítőnek.

2. Megfogdosás, terep felmérése, mosolygás az eladólányra - Miközben győzködtem magamat a következőképpen: "persze, hogy hasznos hiszen tudjuk, hogy melegen tartja a derekat és akkor nem fogok felfázni!" meg így: "de ez sokkal melegebb mint azok a vackok otthon!" stb... De ekkorra már eldőlt, hogy kellek neki! Mert, hogy Ő választott ki engem és nem fordítva! Ezt le kell szögeznem!!!

Majd bátorkodtam megkérdezni, hogy mennyibe is kerül eme csoda... Ekkor jött a hüledezés része: "Te jó ég! Ez nagyon sok! Sajnos nekem erre nem futja!" Ekkor már biztos látszott is rajtam (rajtunk) mennyire ragaszkodunk egymáshoz... Mert az eladólány is kedvesn mosolygott és mondta, hogy lehet egy kis engedmény... Felébresztette bennem a vadászösztönt és felcsillanó szemekkel kérdeztem, hogy mégis mennyi... Sajnos még ekkor is sokaltam... De egy gyenge, halk próbálkozás végül eredményhez vezetett, mert meghallotta az én általam mondott árat és rábólintott! Így büszkén jelenthetem, hogy ma összeWAMPoltam magamnak egy rettentően hasznos derékmelegítőt! Most merje azt mondani valaki, hogy ez nem volt egy jó biznicc!