NoS, akik izgultak értem (először is köszönke) és megnyugtathatok mindenkit, hogy meg van a vizsga! ...Azaz, hogy Igenis meg Nemis... Mert ez úgy történt, hogy beléptem az orszlán barlangjába, majd BB húzott egy embereset az egyliteres pepszikólájából, majd megkérdezte kérek-e inni. Csak nemleges fejbiccentésekkel tudtam jelezni, hogy "kösznem", mert amúgy meg arra koncetráltam, hogy ne üljön ki a döbbenet az arcomra... (amúgy, most így belegondolkodva, lehet, hogy ez csak egy aljas elterelő hadművelet volt, hogy összezavarjon...) Mindezek után az "áttöréskoráról a századfordulón" kezdett elfaggatózni és persze, nem hagyta befejezni a mondataimat... Kb. 5 perc múlva meg is állapította, hogy én még mindig nem tudok semmit, de Ő hajlandó beírni egy kettest... és majd jövök szépen megint márciusban és megint levizsgázok... ugyanebből! mert Ő "mint oktató, nem engedheti meg magának, hogy a magyar felsőoktatásból olyan hallgatók kerüljenek ki, akik nincsenek tisztában a magyar identitásukkal"... úgy látszik, szerinte nem vagyok... (Én meg csak itt a zárójelben jegyzem meg, hogy a féléves külföldi életem alatt nem volt semmi problémám nekem az identiásommal és másokkal is nagyon jól elvoltam pont). A jutalomam meg a (félig) teljesített vizsgáért, hogy holnap és még sok sok pénteken 4 egész hatvan percből álló órát tölthetek el kedves társaságában... (irigyeltek mi?)
azért megkönnyebültem és a végén se nem sírtam csak örömkönnyek voltak azok... (de tényleg!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése