z u h a n á s

Léteznek azok a történek, amiket hallva, mindig azt érzem, hogy "ez az, ami Velem soha!"... vagy mert túl jó, vagy mert túl szörnyű... valami oka mindig van... Ami velem esett, arról még nem is hallottam - és mégis megtörtént!

Amit átéltem legjobban a zuhanás szó fejezi ki... Valaki akiben megbízol, akit szeretsz, akivel törödsz - nem létezik többé... Még nem is arról van itt szó, hogy becsap, átver, cserben hagy... talán könnyebb is lenne - ha miértje a dolgoknak kiderülne... de nem! Mert csak úgy, a megkérdezésem nélkül döntött, hogy nem vagyok többet része az életének. Egy barát elveszetett és még nem is tudom, hogy miért... Csak zuhantam, lefelé... gyorsan - és a legrosszabb az volt, hogy tudtam, nem fog ott állni, hogy el kapjon...

Azóta földet értem és még mindig nagyon fáj... Tudom, hogy nem kényszeríthetek ki választ valakiből, aki megtagadja Tőlem azt... a fájdalom is biztosan elmúlik idővel... és a lelkemben is béke van, nem haragszom... csak csalódott vagyok és a zuhanás érzését nem tudom feledni...

3+1-dik látogatás

Mindannyian tudjuk, hogy a "három a magyar igazság plusz egy a ráadás" c. mondás VÍZVÁLASZTÓ! Ám esetemben több kérdés is felmerül.... Vajon érévényes-e olyankor, hogy ha félig olasz körhöz kapcsolódik... veszít-e érétékéből avagy hozzáadódik valami a délolasz babonakörböl? ... (vicces lehetne gabona kör is - ami ugye! egészen más) ... A történetem lényege, hogy a héten immár negyedik alaklommal látogattam el a kedves P. családhoz, akik lassan hozzászoknak a jelenlétemhez. Néha feltűnök, néha nem... De hallanak és tudnak rólam. - a kis magyar cserediák, aki bolondítja a fiukat - (jaj remélem nem iszik ezt). Viszont én minden látogatás alkalmával egyre magabiztosabb vagyok, kiismerem magam, járok erre-arra, fejből tudom a vonatállomások neveit Nápolytól Pietramelara-ig és tovább - vajon jelent ez bármit is?

A mediterrán karácsonyi előkészületek nem sokban különböznek a mienktől, attól el tekintve, hogy meleg van és napsütés, érik a narancs és a mandarin is. A lakásokban továbbra is a fagy szellem uralkodik. A mediterrán népekben, -véleményem szerint - valami ősi ösztön munkálkodik, miszerint amig süt a nap - addog nem kell fűteni! Így azt a kellemes érzetet, miszerint milyen jó nekem a télben a napsütésben - melegben lenni, issé romboló hatású tény, hogy a lakásban kabátban kell ülnöm és a lábaim lefagynak!

Egy jó tanács! Mákos beiglit vinni egy olyan országba, ahol mákot nem lehet kapni (bizonyos összetevői miatt...) nem feltétlen a legokosabb és átgonoltabb ötlet eme időkben. Kis naiv magyarka -házias lány módjára sütöttem egy mákos beiglit karácsonyra. Az ugye magyar, meg saját, meg miegymás... Mikor ünneplyéesen odaadtam, már rögtön nyelvi problémákba ütköztem. Az egy dolog, hogy én nem tudom, hogy van olaszul az hogy: mák, de hogy Kedvesem se tudja az igazán nem szép... Ekkor már gyanús lettem a kedves mammának, hogy mit hozok én neki, ami még a nyelvükbe sem szerepel. Hosszas kínos csendek és magyarázkodások után valahogy sikerült kifejteni, mi az amit mi MÁKnak hívunk. Kíváncsi vagyok, miket gondoltak rólam...

Bejegyzésre méltó

Így igaz, vannak apró cseprő dolgok, melyek így vagy úgy de nem vívják ki, azt a rangot, hogy felkerüljenek ide. Nos, az én november 18-i napom kiérdemelte, hogy közszemlére tegyem...

Alapszituáció. Reggel, napsütés, kilábalás egy megfázásból, csinosan felöltözve indulás. Történetünk főhőse reggel fél 9kor elindulva, tip-top, kopogós magassarkú cipőben - csöpögő orral - de mindent kihozva magából elindul egy FONTOS helyre, ahol nyertes pályázata kapcsán sok-sok FONTOSABBNÁL-FOTOSABB információval fogják ellátni. Útközben menően, napszemüvegét hordva és kopogósan haldva, félvállról odabiccent a Parlamentnek és megérkezik. Három órányi fejtágítás útán, az utcára kiképve, észre kell, hogy vegye, hogy a reggeli magabiztos napsütésnek nyoma sincs, SŐT! esik!... és cipője már az eső látványától is vizes lett. A nap további részét Buda és Pest között leingázva tölti el... várva az estét mikor ugye minden jóra fordul, egy finom cserszegi fűszeres és sok sok régnemlátott jóbarát társaságában... Számításaiba nem tartozik bele kedves személyi tényező, aki minden jószándékát bevetve szervezi az estét és még az olasz óra közepén is esemesek érkeznek a nagy találkozás részleteiről... Említenem se kell, hogy ekkora a lába a kétszeresére nőtt a csuda helyes felnőttes cipőmben és már átkozza a meg sem született gondolatot is mikor főhősünk fejében felvetődött, hogy ebbe a cipőbe jöjjön. Szereplőnkszeme előtt már tényleeg csak a pohár bor képe lebeg.... Ám mikor belép a megbeszélt helyre ismerős arcok helyett csak füstbe burkolt arcokat lát... de egyik se ismerős... Telefonhoz és levegőhöz kapkodva kérdi a telefon egyik végéről.... "Mi történeik?!".... "Nem tudom..."- válaszolja valaki a túlsó végről, de a többit már nem hallja. Nem is akarja... Vége!... Metróba be... A telefon csörög tovább, az a valaki nem adja fel... Már kezd kellemetlen lenni... Mindenki ide néz... Fel kell venni! Persze, sejthette volna... Jön a "sajnálom!" a "gyere vissza" és társai... Valami azt súga neki - ott bent- már ne menj! De hát, mikor hallagtunk mi belülre? A külső zajok sokkal hangosabbak... Visszafordul - de a rosszérzés nem múlik... Újra a bárba, újra a füstbe burkolt arcok, újra a reménytelen kutakodás az ismerős vonások után...De újra semmi! Fel sem fogta, hogyan de hazaért, a finom belga sörét itta és csak az arcáról lecsorduló sós könnyel elkeveredett sör íze emlékeztette a nap eseményeire...

Ilyen, mikor mindent egy lapra téve, megbízunk, mert bízni jó... Aztán kiderül, hogy még ha mindent jószándékkal téve is... de valami mégse úgy alakul, ahogy...

Alkalomhoz illő...

Varró Dániel - Bádatos dapok

Hideg dovebber dzsípős szele jő
biatta bost bidded bező kopár,
oda az egyhe, őszies idő,
s elbúlt a Gyár.

Deb tudob, bilyen erős akarat
lelkesít, hogy daloljod bég a száj,
bégis dalolok, bitt a badarak,
bert hát buszáj.

Bost búcsú déked, trillázó patak,
ti rózsák, badarak, te tarka rét,
búcsú déktek, artikulált szavak,
áldott beszéd!

Zöld gyep, árgyas erdő, búcsú déked,
búcsú déked, vidáb, gyári lagzi,
begtört szívvel sebbi bást deb kérek,
csak hogy - hapci!!!

Csokiban Az Igazság

ma találkoztam egy 'Baci' csokival a szobámban. Aki olasz - mint köztudott. Azt mondta nekem, hogy: 'bonts ki!, aztán me azt, hogy: 'egyél meg!'.
...Mertem volna másképp cselekedni!
Kibontottam megettem és akkor kezeimben ezt találom, mint a bonbon utolsó tárgyias maradékát, amit hátrahagyott.
"Love doesn't make the world go round. Love is what makes the ride worthwhile."

Mind az ami az elutazás pillanatát megelőzi...

Ugyanis minden egyes elutazásom előtt újra és újra ugyanazokat a - sokszor döntésképtelen - sziutációkat élem meg... Naivan azt hittem - gyakorlott utazó lévén, ugyebár ! ? - , hogy egy idő után, belerázódok... hogy elmúlnak a kétségek, a hiedelmek, a kapkodások... De nagyon úgy tűnik ez csak egy álomkép marad.

A problémák alapforrása a "milyen táskát vigyek magammal" ... c. kérdéskörrel kezdődik. Ezzel a kérdéssel általában már hetekkel az indulás előtt elkezdek foglalkozni - természetesen tudatalatt - de most, ha már így itt vagyok bevallottam! Ha kérdés eldől, akkor a következő fordulatos pont, hogy mit vigyek magammal... azaz milyen idő lesz? Mivel az információs társadalom bennszülöttjei vagyunk, nem jelent problémát, ha egy másik ország városának vagyok kíváncsi az időjárására... Az egész csak pillanatok kérdése... Mikor a megfelelő honlapon megnézem, úgyis a kelleténél több információ zúdul rám (--> mely újabb kétségekben taszít )- az átlagos csapdék mennyiésgtől kezdve, a szélirányán át minden - pedig csak a hőmérsékletre voltam kíváncsi. Ha eldőlt mindez... és még mindig menni akarok - általában! Akkor következnek az elutazás előtti napok problémái, mint pl.: "melyik ruhát vegyem fel ma?... megszárad-e ha kimosom még utazás előtt?, mit hagyjak itthon, ami mégse kell..." és a "hogy férek be a táskámba" c. körnél már nem is vagyok biztos abban, hogy menni akarok-e! Utóbbi időben, a felsorolt helyzetekhez egy újabb problematikus pont csapódott... Méégpedig, mit vigyek ajándékba Kedvesem még kedvesebb családjának?... A paprikát nem szeretik, Unicum már ott is van (hála a globalizációnak), és a PICK szalámi is! Marad a jól bevált minőségi magyar bor ( szigorúan mindig más! - csak emlékezzek mit vittem legutóbb!!! jajnekem!) és egy finom házi készítésű lekvár! Kérdés, mikor unják meg...

... az a bizonyos első hét az iskolában ...

Nos, igazi Andragógus módjára igyekszem megvalósítani a 3 év alatt tanultakat, miszerint, ha Európa a tudástőke központjává akar válni, akkor meg valósítani a "LLL-programot" (LifeLongLeraning) azaz, az Élet Hosszigtartó Tanulás gondolatát. Tanulmányaimat én egyik felsőoktatási intzéményből kilépve egy másikban folytatom rögvest... és már el is kezdtem következő képzésemet, miszerint 2 év múlva hivátásos 7.5ös felsőfokú szakképesítéssel rendelkező Ifjúságsegítő leszek. kéremszépen! A csoporttársaim kis frissen érettségizett gólyák akik kedveskék, de igaza volt annak, aki azt állította, hogy erre a szakra felvesznek minden 18 és 21 év közti szerelmi bánatos fiatalt... Velem kapcsoaltba fennatrtások és némi félelemmel vegyes tisztelet alakult ki, mikor kiderült, hogy én nem is vagyok 18... és az érettségi is régen volt már... és, azt már végképp hogy képzelem, hogy diplomám is van... mert, hogy azért ez már pofátlanság velük szemben... Sorsomat megadással tűröm és igyekszem szocializálódni ebbe a közösségbe... ha más nem, majd egy közös sörözés/borozás segít... gólya státuszom is furcsa, hiszen én már végig jártM z egyetem bürokratkius, sokszor kegyetlen és kíméletlen rendszerét... így a felsőbbévesek (akik fiatalabbak nálam) kioktató hangjára néha hevesebben reagálok a vártnál... és még én is meglepődök ezen... Remélem a továbbiakban minden a helyére kerül és ha máshogy nem is, az órák nem rendzseres látogatásával sok próblémát tudok majd kiküszöbölni... jöhet a következő hét!

...Nélküle...

Itt volt és elment... és Nélküle Budapest mostan nem tűnik olyannak, min régen. Nem a vár a metrónál a mozgólépcső tetején... Nem kérdezi, mint jelent amit bemondanak a metrón... és még a pékség illatáról is Ő jut eszembe... olyan, mintha a város kiürült volna.. és hiába vesznek körül emberek mégis, mintha egyedül sétikálnék a városban... és csak automatikusan teszem egyik lábam a másik után... minden cél nélkül... Szeretném újra megtölteni a várost Vele... velem... VeLüNK... mert én így éreztem jól magam benne... Most a következő feladat - ha nem akarok elveszni - hogy visszahódítsam magamhoz Budapestet...

Együttlakni-Így vagy Úgy

Mostanában történik Velem, hogy az együttlakést próbálgatom. Ez csak anniban más, hogy egy fiúval. Mert, hogy mostan meg lettem látogatva és több, mint egy hónapig tart eme dolog - ami uyge már majdnem nem! távkapcsolat. Élményeim vegyesek - többségben a jó! A reggeli kávékészítés határozottan tetszik - mármint, hogy nem nekem kell. Abban kevéséb vagyok lelkes, hogy az én törülközőmet hasznáéja és ha kívnáncsi lennék milyen színű is a kanapé perceken keresztül kell ruhái halamzán ásnom, hogy kiderüljen. A hajtogatás számára ismertelten ige. számomra is egy meggyűlölt tevékenység volt a ruhaiparban eltöltött félév után, de belátom hasznos lehet... A meglepetés vacsorák és főzicskéléseket kifejezetten szeretem. Nem rossz ám hazaérkezni finom illatokra... Ellenben a szétdobált cipőket - amitől nem tudom kinyitna az ajtókat - kifejezetten nem szeretem! Az örök dilemma, pedig, hogy nyitott avagy csukott ablak mellett aludjunk! (én nyitott ablak párti vagyok)... Hihetetlen de minden este képesek vagyunk vitatkozni ezen (de az ablak eddig mindig nyitva maradt).... :)

Mièrt nàpolyi a nàpolyi?

Miota tobb szàllal kotodom Nàpolyhoz... Felvetodott bennem, ama koltoi kèrdès, vajh lètezik e osszefuggès a "mi" nàpolyink ès a csodàlatos Nàpoly vàrosa kozott. - ami az olaszokè... sajnos! Tobb eredeti, itt szulett helyi olaszt kèrdeztem vègig ès kutatàsom soràn nem sok sikerrel jàrtam. Ok a "mi" nàplyinkat, nemes egyerusèggel: "waffel"nek hivjàk. a parànyt meg valami egèszen màsnak... ès amire meg azt hittèk!, hogy mi nàpolyinak hivjuk (mert az helyi èdessèg)... nos, az meg oszuintèn szolvab mèg! nàpolyi kinèzetu sem!!! A kèrdès, tehàt mèg mindig nyitott, honna ered a mi nàpolyink neve?...

Nyaralàs Nyàron

Pontosan mostan van itt az ideje az ilyen jellegu kijelentèseknek. Jelen pillanatban èppen eztet teszem, mert "O, mily szerencsès èn!"... olasz Kedvesemnèl toltok egy kis nyaralàsnyi idot! (orvendek, hogy nem egy finn fiuba -pèldàul- szerettem, mert ottan nem sok a nyàr!). Kedvec csalàdom hatalmas olasz ebèddel vàrt, de èn se mentem felkèszuletlenul, mert a nyaralàs elos felèt kedves J. b.nèmmal toltottem, akivel megoszthattam, az olasz vasàrnapi ebèdek soha vèget nem èro evèseit! - ketten mègis csak tobbek vagyunk! Mondanom, se kell.... (ahogz a nèmesèkben is lenni szokott) szeme-szàja tàtva maradt, hogy mennzi minden van...ès olyan, hogy: "nem kèrek szèpen tobbet!"..., meg hogy: "tènyleg nem birok, mert tele vagyok ès ha mèg egy kicsit eszek kipukkadok!"... Na itt ilyenek nincsenek! Itt Enni KELL!!! ha tetszik, ha nem! - tobbnyire azèrt igen... Mert finomak nagyon az ètkek itten! Mèg a kenyèr is màs! "Kintatàsunk" csak folytatodott, mikor Nàpolyba làtogatvàn a hires Sorbillo-knàl hatalmas pizzàt kellett lekuzdenunk ès annyira finom volt, hogy fàjt a szivem, hogy nem brom megenni! Aztàn kedves J. b.nom bucsuzàsàul fèlmèternyi pizzàval talàlkoztunk. Olyat màr làttam, hogy "szelet", meg hogy "àtmèroben" mèrik a pizzàt. Sot!, hogy dekàra azt is! de, hogy mèterre??? Uj volt a dolog ès nagy, meg hosszu... de finom! nincsen nekem rossz dolgom azt hiszem, csak ennyi finomsàg làttam az ember lànya, nem tud màr mèrtèket tartani... ès akkor borokrol mèg nem is mesèltem:)

Ajándék 1 hét

Ilyen se történt még Velem. Megajándékozott a naptárgyártócég egy ingyen héttel augsztusban! Lapozgattam az asztali naptáram és éppen azon gondolkdtam, milyen gyorsan is megy el ez a nyár is... Mikor valami furcsára lettem figyelmes... Már lapoztam (emlékeztem a mozdulatra) de még mindig ugyanazokat a számokat és betűket láttam. " Az nem lehet, hogy kétszer van 'Hermina & Kíra' napja egy hét csúszással?!" Mert ha még Péter vagy Pál lett volna... (Na nekik folytan folyvást névnapjuk van!!!)... Ekkor néhány másodperc eltelt ... és döbbentem rá, hogy JÉ! kétszer rakták be ugyanazt a lapot! Így lehetséges, hogy kaptam egy ajándék hetet ettől a kedves cégtől! Ebből kifolyólag kéretik Nem meglepődni ha Nálam majd kétszer lesz augusztus 3.ával kezdődő hét...

Franciául Budapesten

Nos, mindenki jól tudja, hogy a Nagy Francia Forradalom július 14-én volt. Ebből - ha nem is logikusan - de az következik, hogy Budapest "kis" francia közössége megünnepelte eme napot tegnap (júli 11.). Ami a lényeg, hogy volt minden ami jó kis vaásárhoz és parádéhoz kell. Bor, meg pezsgő, ,sok lufi és zászló melynek egyik dele magyaros szinezteű a másik meg franciás szinzeteű volt. Kedves barátnémmal egyet sikerült 'lopnunk', mert sehol se találtuk azt, ahol osztogatták... Így errre vetemedtünk... A nagy kincsnek számító lengethető tárgyat elöször Ő ejtette el... majd én léptem rá... (de volt zászlónk!) Megtaláltuk a legjobbnak számító francia étek sátrát (crépe)... de természetesen 'épp' elfogyott a palacsinta tészta, így egy bagett.re 'fanyalodtunk'... Az est egyik fénypontja - a franciák körében nem tudom mennyire népszerű - Valiumvalse nevű zenekar. A sanzonpop kategóriában jeleskednek... (és igen! biztos létezik ilyen műfaj! én hallottam!) A zenekar tagjait messzebről szemlélve igen helyes fancia fiúkáknak véltük (kalaposak!) ám közelebbre haladva fény derült az igazságra, hogy kissé korosabbak... ÁM még így is sármosak! és azt hiszem most jött el az ideje, hogy megosszam a teóriám a nagyközönséggel... Teóriám alapja, hogy minden kalapos fiú helyes! - és ha mégse, akkor a kivétel erősíti a szabályt! Figyeljétek majd meg!....

egy kis ízelítő a sanzonpop világából.... http://www.youtube.com/watch?v=k6V6dV4u3yo

Azt meg kell amlíteni, hogy volt tüzijáték is! ....

felismerés

A tegnapi este/délutn felismertem, hogy erősen hajazok a 'FRIENDS' sorozatból jól ismert Monica szereplőre... Ugyanis szeretek háziasszonykodni... és igenis szeretem hallani, hogy 'milyen szép a terítés!!!', meghogy: "ez a süti fantasztikus"... és szeretek szépen megteríteni... meg kis virágokat rakni ki... meg figyelni a részeltekre (pl. passzoljon az abrosz a tányérokkal)... A tegnapi este folyamán 'csak' két kedves barátnőm látogatott meg... De akkorra örömmel sütöttem ropogtatnivalót... meg terítettem... Nagyon szeretem így szépen elrendezni... Korábbi összejövetelek is bizonyítanak...

... A végére egy kis móka*

http://www.youtube.com/watch?v=A99qU5aedjo

Nosztaliga Vasárnap

Mai napon, mikor elindultam a reggel 9es misére nem hittem volna, hogy egy csapásra Brüsszelben érzem magam újra... Mindennek okozója, maga a mise volt! Ugyanis - csak emlékzete frissítésképpen - a brüsszeli misék sokkal inkább hasonlítottak egy gyermek megőrzőre és szórakoztató központra, mint egy templomi szertartásra... ahol a szülők csak testleg és tárgyilagosan voltak jelen, mintegy konstatálva, hogy a gyerekük ólomkatonával a szájában üldögél melletük... vagy éppen két fiúpajtás "puszizkodik". No de, visszatérve e jelenbe a mai misén feltűnően több gyerek volt, mint az eggyel korábbin szoktak... Ez még nem is volt olyan furcsa, hiszen mindenkivel előfordulhatik, hogy elalszik... A megleptés akkor kezdődött, mikor a kis pap az evangélium magyarázatakor bábukkal a kezében kilépett a szószék mögül és elkezdett bábozni, mire a gyerekek eszevesztetten tpték ki magukat szüőjük karjából és rohantak előre... (még azok is akik eddig hátul, teljesen szabadon csámborogtak és az újságokat ették)! Amúgy az egész misén egy tüneményes tündérlány ült előttem, akibe mentem szerelmes lettem és csak csodáltam... és örültem ha Rám mosolyog! A többi kölök szinte megvadult és afölle szaladgáltak és aki ügyetlenebb volt a szószerint pofára is esett mire a többiek nevettek (a gyerekek gonoszak! - ördögök!) és akkor csattant fel rendszerint az üvöltés az elesős részéről. Ez a folyamata kb. háromszor ismétlődött meg (különböző gyerekekkel!)... Személy szerint én nagyon élveztem:)

"szaftos" péntek

először is ezt kell megnézni, hogy értelmet nyerjen kétértelmű címem: http://www.artfesztival.hu/ :)

Mindig is tudtam, hogy Szentendre városa nekem szívem egyik csücske... Mert nekem sok csücskös szívem van ám... :) A mai nap több okból is csudijó volt! Az első eseméyn, mely bearanyozta a napom, hogy találkoztam egy euros boltban egy pink dinoszaurusszal, aki egészen mellesleg buborékfújó is egyben:) emiatt Ő felettébb szimpatikus lett énnekem! Sajnos még nem találtam neki megfelelő nevet - de várom az ötleteket:) Másodsorban ma meglátogattam egy kedves nénit/hölgyet, aki sohasenem volt tanárom és mégis (vagy éppen ezért) sokat kaptam tőle! és szeretném visszaadni. Furcsa egy állataj az ember... néha olyan dolgokat gondol - később meg is teszi - ami tudja, hogy nem kell, meg felesleges... de mégis... valami hajt! amit nem tudok leküzdeni. Tudom, hogy azt a sok jóságot, kedvességet, megértést és támogatást nem lehet, csak úgy viszonozni... 'hogy nesze itt van!' és hogy nem is kell! mert tudom, hogy nem érdekből tette... egyszerűen csak adni akarok. magamból, sokat! és ez az adni akarás sokkal erősebb minden ész érvnél! és ma megérte autkázni, meg esőben sétálni és vizes-nyunyás kis papucsban sétikálni - a végén már kicsit fázva - mert láttam, ám, hogy örül nekem/nekünk!

Vegyes Időjárásos Napokról

csak hogy mindenki tudja meg, az elmúlt napok időjárási viszontagságai egy bizonyos olasz miatt történtek kis hazánkban... (az áradásokat nem kenném rá) de a sok nem napsütéses órához azért van köze! Mert, hogy amint megérkezett a Kedves rá pár napra már be is borult és csak esett meg szürkült meg borult! Mikor menkülni próbáltunk előle Esztergom irányába a kis fkete felhő csak követett minket! Kezdett olyan lenni, mint a mesefilmekben (tudjátok, mikor a főhős feje felett mindig ott van a kis fekete felhő bárhova is megy). Tehát Esztergom felé menet már a vonatból láthattul volna (ha el nem alszunk9, hogy a felhők amik eddig Budapestünket árnyékolták, most célba vették Esztergomot. Mikor leszálltunk már esett! aAztán ahogy kell, mikor bent voltunk vlahol nem esett, elindultunk esett. Mindeközben elefonon kaptam az információkat, hogy otthon meg szépen süt a nap... Na tessék! - gondoltam magamban...

Ezek a fajrta időjárásos jelenségek a hét minden napján eképp alaklultak... De mostan elment a kedves... Ki is sütött a nap!... ám nálam kicsit mégis mintha beborult volna...

Állam által megvizsgált

Kérem szépen, tessék! Lehet nekem gratulálni. Az állam megvizsgált engemet és alkalmasnak találtattam arra, hogy adjanak nekem egy diplomaféle papírt! Bizony! Úgy hogy, mostan elkövetkezett a szabadság időszaka! Amihwz hozzátartzik egy olasz Kedves. Aki annyira kedves, hogy elhozta megát ajándékba nekem! Járom a várost, felhőtlenül, - vagy felhőkkel az égen is akár! Kiülök a Gellértnek a hegyére meginni egy finom Tokaji bort és beszélgetek kedves emberekkel ottan. Vagy a Gödörben múlatjuk az időt csodajó koncertekkel. Vagy csak vagyok és létezek a világban... boldogságban! De Jó Is Az!

FüGőSéGeiM...

Elérkezett a színvallás pillanata...

Észrevettem, hogy mennyi mindentől függ egy ember... - jelen esetben én!
1. (k)öröm.lakk - Azt hiszem túlságosan szeretem... mert ha lakktalan vagyok nem örülök, annyira mintha lakkos lennék... és érdekes, mert mondjuk egy félévvel ezelőtt kifejezetten nem tetszett...és el sem tudtam képzelni, hogy azt hogyan lehet kibírni... meg azzal mindig tennivenni kell... Most pedig függök. Próbáltam 'leszokni'... hogy lemostam és elhatároztam, "hogy akkor most leaglább egy napig nem"... de nem bírtam... és ez cak fokozódik! Lakkmániám a már a lábujjaimat is megfertőzte... azok is mindig valamilyem színűek... No, mindegy... majd elmúlik! Ha meg nem, akkor én örökre függök!

2. Cipősödök--- ez elég sznob függőséknek hangzik, de aki ismeri, hogy nem én nyertem a LOTTÓ5öst... az tudja jól, hogy eme szenvedélyem a csodálatos andol szekonhendsopoknak szól... Mert, hogy ott aztán kedvenc márkák tömkelege áraszt el... és az újonnan felfedezett kilós turkáló a csÚcsoK.CsÚcsA!... és van ám úgy, hogy tudom ezt lehet nem is veszem majd fel... Mert csak egy ruhámhoz illik...de HáááT oly'szép és Új, hogy nem lehet otthagyni...

Egyenlőre, ennyi is elég! Köszönöm, hogy meghallgatatok... Tanácsokat is elfogadok :)

Annyira Jellemző!

A következő a szituáció. Találka rég nem látott kedves ismerőssel, aki még szívességet is tesz neked. Emlkéeidben él, hogy azt a bizonyos tárgyat te betted a táskába és annak ott kell lenni. Keresed kétségbeesetten... de nincs! Ekkor kezdesz elgondolkodni, hogy az az emlékkép, (a táskábatevős) lehet, hogy csak kitaláció vagy álom... Beismered, igen hülye vagy!... feledékeny...miegymás! Haza ballagsz, belenézel a táskádba (hátha)... és igen! ott van.. elbújva (mert pici)... Annyira jellemző, hogy ez mind velem történik!

Pedig még nem is nagy táskám volt nálam... :)

soHa.többé.neM!

kérlek, tessék engem emlékeztetni, hogy a Madách Színházba ne menjek többé! mert ami ott folyik borzalmas, nem hogy építő hanem romboló hatású. FáJ!!! és a közízlés ellen való! ellenségemnek nem kívánom, hogy átélje amit ma nekem látnom kellett. (mert persze, hogy ilyenkor ül sor közepén az ember, ahonnan esélye nincs kijönni!!!)

Moncsicsis Csütürtök

Ez a következménye annak, hogy ma egész nap könyvtárAKban voltam... (bizony, többe!!!)
http://www.youtube.com/watch?v=od3cNTl40VI

továbbá:
http://www.youtube.com/watch?v=ddhdK7hxnN8

amúgy én nagyon szeretem Őket:)
de soha nem volt nekem ...:(

Egyesek a ZP-ben

Már itt is jártunk!

KicsiVilág

A világ igenis kicsi. Erre minden egyes alkalommal rá kell döbbennem. Elmesélem a következeő történetet, de most őszintén, vajon mekkora erre az esély? ...

Az egyesületemmel (Egyesek Ifjúsági Egyeseület) a ZP-ben voltunk bemutatkozni. Kaptunk sátrat meg minden. Estefele már annyira nem jöttek, de egy lány mégis csak betévedt és szemmel láthatólag sokakat ismert tőlünk és engem is nagyon nézett. Természetesen mindig magambe keresem a hibát, hogy biztos én vagyok a hülye és nekem is köszönnöm kéne, mert ismerem csak nem emlékszem... De nem mentem oda. Egy idő után odajött hozzám és ezt kérdezte: "Nem te jöttél haza Brüsszelből?" Ekkor már majdnem biztos voltam benne, hogy 'ismerős' valahonnan... Nagy magyarázkodásba kezdett és hamarosan nekem is leesett a szinte lehetetlen találka.

Történt: Mikor Brüsszelből a nagy hideg februárban hazafele jövet 'eurolines' busszal jöttünk. Éppen azért jöttünk busszal, mert, hogy sok voltam a csomagom és a repülővel nem lehetett volna megoladni (a pénz maitt). Természetesen egy nappal az indulás előtt csak kiderült, hogy a 'eurolines' se tejjel mézzel folyó Kánaán, akkorra busz meg pláne nem, hogy az én extra csomagjaimat haza hozza. Így pont eggyel több csomagom volt, mint amennyi lehetett volna... de ördögi tervete eszeltem, hogy tudom majd becsapni a 'eurolines' céget. Tervem a következő volt. Majd ha oda kerül a sor, akkor megkérek egy kedves utast (kevés csomaggal), hogy ugyan dobja fel az enyémet is... mintha az övé lenne! adminisztratívilag is minden ki volt találva. A történet lényege, hogy ez a lány volt az aki az én csomagjaimat felcsempészte a buszra, így bűnrészessé vált!... És négy hónapra rá a ZP-ben Budapesten találkozunk újra, ahol kiderül, hogy már csinált is egy tréninget velünk márciusba.

Mondja, erre valaki, hogy a világ nem kicsi!!!

Tanulás helyett...

Nem tudom elképzelni, ki hogy van vele, de valahogy nekem most nagyon nem megy... Ott kezdődik minden, hogy az ezervalahány oldal amit el kell olvasnom... már most kavarodik, mikor még csak 800. oldalon tartok. és nem emlkészem arra, amit az elején olvastam (valakinek valami tipp erre?). Másik, hogy ezen elkeseredve minden másra hajlandó vagyok... csak ezt csúnya, fekete, vastag mappát amibe gyűjtöm a kis kifénymásolt olvasniavlókat (amúgy kész erdőirtás) ne keelljen a kezembe vennem... Képes voltam vasalni, majd az íróasztalom fiókját rendbe tenni (!!!) - évek óta nem tettem meg - majd a zoknis fiókomat is rendbe tettem (vajh' miért...) és hasonlók... És, igen most meg ide írok... megyek is tanulni!

Erotika a filmben ... & a Libriben

A történet ott kezdődik, hogy kedvenc profeszorom olyan könyvet adott fel kötelező szakirodalomnak, ami tényleg beszerezhetetlen... mert én égen földön kerestem, meg keresztül kasul Budapest könyvtáraiban de sehol nem találtam. Ekkor tértem be egy könyvesboltba, hogy hát akkor majd megveszem... de nem tettem (a pénz miatt), mert nagyon sokba kerül. így kétségbeesetten teltek a napok a vizsga meg csak közeldett. Ekkor egyik nap eszembe jutott, hogy most már a nagy könyvesboltok Budapesten is olyanok mint NYUGATON, és be lehet ülni olvasni... Ezen felbuzdulva beültem ma - ezen a kedves szomabton - és mivel mégis csak pofátlannak érzetem, hogy beülök egy könyvet kiolvasni... próbáltam egy rejtettebb helyet találni, ami egy fa mögött a "gyerek-kuckó" c. szeparált rész volt. Ami nagyon is megfelelő és csendes helynek tűnt, mikor leültem, de pár perccel később kiderült, hogy mégse a megfelelő ötlet volt egy 'Erotika a filmben' c. könyvvel a gyereksarokban ülni, mert hogy ott jöttek a gyerekek a szüleikkel akik igencsak csúnyán és szemrehányóan néztek rám... és ilyeneket mondtak a pillantásaik: "nem szégyelli magát, hogy ilyet perverz könyvet olvas itt!?!" (ez egy anyuka pillantás volt). teszem hozzá, a bemásolt kép csak a címlap, hátlapjáról, talán jobb is , hogy nem találtam képet... a benne lévőkről meg ne is beszéljünk, mert néha én is beleprultam....

A másik fajta pillantás, meg mondanom se kell Apukákhoz tartozott : "Ó, hogy a lány milyen érdekes könyvet olvas...?!!!, vajon hol lehet ez? én is belekukkantanék...." (nos, ez egy olyan erős negyvenes fajta lehetett).

Minden esetre kiolvastam, helyére tettem, majd elegánsan kisétáltam a boltból és megspóroltam sok sok forintot! És nagyon büszke vagyok magamra!

Molinótáskás Majális

nos nekem is ilyen táskám lett, Pontosabban kettő egy kicsi és egy nagyon nagy... és szépséges NemzetiMúzeumos.os molinókból és ez azt jelenti, hogy megmentettem én is kicsit a környezetet. mert a sok régi nemhasznált molinóból szép táskák lettek.
ÍgyNi!

Csodálokozom Csütörtök

Igen is, csodálkozom!, hogy hogyan lehet az, hogy valakik akik szociológusoknak tanultak, majd (ugye) kikerülve az egyetemről nincsen munkájuk... és valamiért az az érzésük támad, hogy elmenjenek vidékre és a barátságról készítsenek szociológiai felmérést. Majd ha ez még nem lenne elég, akkor ki is adják ezt a felmérést és a benne rejlő "hatalmas tanulságokat"! Amiket nekem kell most elolvasnom mert kedves professzorom meg úgy érzi, hogy e nékül mi nem kaphatunk diplomát. Ezért!, hogy a 'Barátság szociólógiája', meg a 'barátság funkciója', hogy ezeket tudjuk mi! Nem is értem, hogy lehet ilyet írni. És akkor régi NőkLapjából idéz (többször ugyanazt)! meg csomó idegen szót használnak és elidegenítették teljesen ezt a témát!... és ijesztően hatottak a szavak, amik amúgy nem is ijesztőek de ha barátsággal kapcsolatban látom, akkor de!

szörnyűséges, messzire kerüljeték eme könyvet!

mik történhetnek az információs pultban?

ebben a rövid kis szösszenetben kedves kolleginám segítségével összegyűjtöttük, azokat a képeket, elhangzott mondatokat, amik a majális alatt az információs pultban történtek.

elsők között ezt a képet kell bemutatnom

Igen, kérem szépen, ez egy kecske koponya! rég nem látott középiskolás ismerős mi mással állítani be egy röpke látogatásra... :)

ééés most következnek, azok a kérdések és mondatok amikkel nem minden nap találkozik az ember...

1. "Jó reggelt! Ez a Műzeumok Éjszakája?" és tényleg reggel 8 óra volt... a bácsi kicsit el volt tévedve

2. következő a szituáció. egy középkorú, jó kiállású, menő polós hapsi jön és ezt mondja nekem: "Szia, én egy bohóc vagyok!..."

3. tipikus: "Kaphatok valami ajándékot?"

van több is, de azok leírhatatlanok*.... :)

MM@MNM

ha a címből nem is, de a kép csask-csak kiderül, hogy a Múzeumok Majálisáról szól eme kis bejegyzés, amelynek a Magyar Nemzeti Múzeum ad otthont. Idei évem számszerint a hatodik volt... vaaagy a hetedik... (ki tudja ezt a sok sok évet számon tartani???) ebben az évben sok mindenre lettem figyelmes. sok újdonságot fedeztem fel - ha synergy.s nyelven akarnám kifejezni magam - új insight-okat:)

Első, moderálni egy 2 napos rendezvényt nem csak előkelő feladat... sok minen olyan dolgot is be kell mondani, ami nem rendezvényhez kapcsolódik és kicsit vicces... és neked ott akkor nem szabad nevetned... csak egy példa: "szeretném felhívni a kedves majálisozók figyelmét, hogy egy elveszett pénztárcát találtunk (uzsonnászacskóban!!!), a belső információnaál átvehető!"... azért megnéztem volna ki tartja a pénztárcáját uzsonnászacskóban... persze sok sok kisgyerek is elveszett, meg nagymamák - de mindenki megkerült (kicsit hiszem, hogy miattam, merthogy bemondatm) ...:)

Második felfedezésem - lehet, hogy más is rájött már - hogy léteznek tipikus 'fesztivál.emberek'. ők azok, akikkel csak egyszer egy évben pár napra találkozol és amúgy jól elbeszélgettek meg söröztök együt és hangosan köszöntök egymásnak ha látjátok egymást, de soha sehol máskor nem látod. az én fesztvál-emberem: a hangosítós fiú. és tényleg mindig csak majálison találkozunk. és utolsó nap együtt sörözünk... aztán egy múlva találkozunk!

+1, léteznek fesztivál kaják is! például töki.pompos vagy a vatta cukor. ezek mind olyanok mint a balatoni kaják. ha Balatonon vagy lángost vagy főtt kukoricát eszel. esetleg mindkettőt.

Harmadszor. minden évben eljönnek messzi városból hírös pékek csoportja és két álló napon keresztül csak sütnek és sütnek... és én csak most (6 évet elvesztegetve) kóstoltam meg a vesu nevű pékárút, amely telejsen elvarázsolt... olyan mint egy félbe hajtott kis zsömle de sós és finom zsíros meg akkor is jó ha nem friss... és leírhatatlan íze van... és persze máshol meg nincsen... puff!

Negyedszer. Találkoztam egy nagyon kedves ismerősöm Anyukájával, ami külön öröm volt!

... mostan nem jut eszembe több... de egy rövid kitérő erejéig még visszatérek a majálishoz, mert, hogy az infópultban elhangzottakat nyomtatásban kellene megjelentetni :)))

ezt kaptam

új.információ

Kérem szépen, ma olyan információ tudatába kerültem a véltlen folytán... mely' megint rá kellett, hogy döbbentsen vannak dolgok melyek másoknak evidensek... csak nekem nem. biztos mindenki járt már úgy, hogy egy beszélgetésbe keveredve olyat mondtak neki amitől a szája tátva maradt... és erre a reakcióra meg az lepődött meg akitől az a bizonyos... elhangozott! velem a következő esett meg. szívességre adtam a fejem... még pedig, hogy egy csokor virág megrendelésére és lehozatalára (nem ezen lepődtem meg), hanem azon, hogy mikor érdeklődve és (nemtúl bizakodva) kérdeztem, hogy "mégis honnan hajnal fél7kor?" azt a(z egyértelmű) választ kaptam, hogy :" hát az éjjel-nappali virágárústól!" ami ugye egy művelt embernek nem kérdés... de... most őszintén ti tudtátok, hogy van ilyen? én nem tudtam... és amúgy (jegyzem itt, csakitt! a zárójelben), hogy minden nap!!! elsétálok szinte előtte... ugyanis ez a bizonyos non-stop virágos a Múzeum körúton található az antikáriumos oldalon... a nemzeti múzeummal szembe... ugye? (mondjátok, hogy Ti is meglepődtetek....)

olasz gyerekek - személyes tapsztalatok alapján

nOs, az olasz gyerkek - mondhat akárki akármit - nem olyanok mint a többi. 1. ordítoznak egymással, de nem mert haragszanak vagy ilyesmi... neeem! hanem mert ez a természetes... (sztem mind halláskárosult lesz 30éves korára)...de hátm ezt látják (hallják otthon)

2. mutogatnak! - na, nem csúnyákat... de mindeféle titkos és kevésbé titkos jelbeszédet, mely az olaszok számára egyértelmű... nekem meg egyátalán nem!

közelebbi kapcsolatom, 2 olasz kisjánykával volt (3 és 5 évesek)... L. Úr unokahúgairól van szó. mikor be lettem mutatva, meg se mertek mukkani, pedig mosolygósan kérdezgettem tőlük mindefélét (olaszul!)... ez volt az álca, a részükről! ugyanis 5 perc után, már kétoldalról rángattak, hogy kivel menjek játszani... szívem szerint a 3 éves kis promoter lánnyal mentem volna, mert úgy véltem felfedezni, hogy szókincsünk egy szinten mozog... ám az 5 éves erőszakosabb volt és nem hagyta magát, így a gyerekszobába találtam magam fél percen belül, Barbie babát fésülve... ilyet - ha jól emlékszem - még gyerekkoromban sem csináltam. node ez se tartott örökké, mert a kisebbik ordítvat (hangosan beszélve) mondta, hogy játszunk szó kitalálósat... így felfrissítettem a gyümölcsök és zöldségek nevét - mert a kislány végig kérdezte a kedvenceimet!... a következő játék a "tátogós" volt, ami a következőképp nézett ki... valaki eltátogott egy szót, nekem meg ki kellett találni, mi volt az... ebbe kevésbé voltam sikeres... -hamar abbahagytam! ám a legmeglepőbb pontja a vasárnap délutánnak mégis csak az volt, mikor babáztunk és egyszer csak jött az Anyuka, és kérdezte merre vannak a gyerekei és mikor felnéztem a csodásan fésült és éppen menő görkorisnak felöltöztetett Barbie.mből észrevettem, hogy nincsenek már mellettem... mert, hogy nem tudom mikor mentek el... szépen lassan eltűntek mellőlem a gyerekek... kiderült söpörni mentek (???) szóval ez a kép, ( a magyar egyetemista lány ül egyedül a gyerekszobában barbie-zva) sokáig megmarad a családban....

hicshájk vol. 2

nos, a történet folytatódik... éppen ott tartottam, hogy gyaloglunk hollandus barátnémmal az esőben lefele a hegyről... nagy dzsippek és mezőgazdasági járművek "suhannak" el melletünk...pillantást se vetve vadul integető kezemre... (Joli - magyarosítottam a nevét - nem tudott integetni mert az egyik kezében az esernyőt tartotta, a másikban meg a sütit amit majszoltunk)... már éppen kezdtem feladni...és beletörődni, hogy vizes cipőben kell 15 km legyalogolnom... mikor egy kicsi, kopott, (de szép, olyan rusztikusan kopott) zöld autó megállt...és egy szépszemű fiu nézett rám... én meg szépen gagyogva olaszul elmondtam, hogy mi nagyon szeretnénk vissztérni kis városunkba... válasz: épp odatartunk (FOCI edzésre - mi másra)... és akkor, betuszkoltuk magunkat a pont 2 helyre ami még a kocsiban volt...és elindultunk... ÁM egy idő után földútra tértünk... és nem emlékezett egyikünk se, hogy lett volna ilyen szakasza az odautunknak... (ekkor kezdtem kicsit félni)...remegő hangon megkérdeztem, hogy mégis merre megyünk... válasz: Óh, csak felszedjük méf egy barátunkat!... Joli elég szkeptikus volt (én bizakodóbb), de kezdett meggyőzni, hogy tényleg el akarnak rabolni, hiszen nincs is hely még egy embernek és eladnak tevékért, stb... és mikor tényleg keztdem elhinni mindezt akkor megérkeztünk egy villa elé...és egy srác még betuszkolta magát (nem tudom hogy)...és tova zötyögtünk Poggio fele... és közben beszélgettem is ám, olaszul a szépszemű fiúval... és nagyon aranyosan hazáig vitt... na persze, hogy megkérdezte, hogy mit csinálok este... (de nekem sajna programom volt kötelező) és utána?... (utána team meeting)... így kicsit szomorkásan engedtem útjára...

hicshàjk - vol 1 *felvezetésképp

igen kèrem szèpen, olaszul stoppoltam ès rettenetesen PRO-active voltam... mert hogy hollandus baràtnèmmal mentem mendegèltem a participantok eloadàsa utàn "hazafele" ès amugy zuhogott az eso... a lànyok meg tàncoltak az esoben, bizony... (igazi hollywoody filmes volt!) ès mikor telefonos segtsèget kèrtem a kapott olasz SIM kàrtyàmrol (amit elfelejtettem visszadni a show utàn , hehe) hogy valaki jojjon kocsival ès vegyen fel minket... akkor mondtàk, hogy csak 45 perc mulva talàn... (!!!) igy gondoltuk ki aztat, hogy akkor STOP-olàsra fel!!! --- amugy ez egy olyan vàros(ka) volt ahol mindenkinek jo volt a feneke... teszem hozzà az àtlag èletkor 60 korul lehetett... (ami mèg inkàbb àmulatba ejto)... tehàt a mgyaràzat egyszeru... ez egy olyan hely, ami a hegy tetejèn talàlhato... ès kacskaringos ut vezet fel... a vàros(ka) aljàn van egy parkolo ès onnan meg nincs tovàbb menetel... azaz de! csak lèpcson... igen, bizony... ès a lèpxcsok csak felfele vezetnek... mèg magasabbra... ezèrt lehertsèges... amugy csodàlatos hely... mintha a kozèkorban sètàlnàl... ès vicces volt làtni ahogy nyolc europai csajszi mekkora esemèny a faluban... az egyik bàcsi be is vallotta, hogy èm vagyok az elso nem olasz akivel talàlkozik ( volt vagy 70èves.. ès annyira megorult ennek, hogy adott csokit, meg kàvèt... az a dobbenet meg leirhatatlan, mikor a svèd, lett, lengyel, litvàn, stb. làny az esoben tàncolt a bàcsiknak, meg a HàVèCSèknek (helyi vagàny csàvo)... akiknek tàtva maradt a szàjuk... a helyi csajok meg sàrgultak az irigycsèktol... megèrte a sok lèpcső.. ès mèg az alakom is javult (remèlhetoleg) - videok nàlam... :)

iszkiri Ischiàra

Mert, hogy az egy csodàlatos hely… ès mindenkinek làtnia kellene. Ha valaki esetleg nem tudnà, ez egy sziget. Nàpollyal szemkozt talàlhato ès ez a nagyobbik, mert van egy kisebbik is, ami nem ennyire szèp. és mivel ez egy sziget, igen bizony, hajoval mentunk. aszeltuk a habokat a tengeren… egy ès fèl ora utàn èrkeztunk a kikotobe… onnan meg tova buszoztunk… a szàllàsunk a sziget màsik felèn volt. Jaj ès azt is tudni kell àm, hogy ezen a szigeten termàl viz is van… ès a mi kis szàllàsunkON (ami a hegy tetejèn volt< ès csomagustul màsztunk fel!) volt termàl vizes bugyogos medence… ès lehetett menni bàrmikor… (mentunk is). aztàn, mik nem tortèntek… bèreltunk robogot.. azaz motorinot… ès korbe motorinoztuk a szigetet… ès gondolatàtvitellel eltuntettuk a felhoket… meg ettunk zingaro-t, meg làttam tengert ès bele dugtam az ujjam… meg napoztam is… ès làttam èrdekes dolgokat… pèldàul olyat, hogy hàmozzàk a pàlmafàt. biztos nem igy hivjàk… de teljesen igy nèzett ki kivulrol… na meg igazi lemon tree-t is làttam… olyat, amin 100 citrom is meg terem… meg minden hàzikon egy kis Szuz Mària szobor van… ès vigyàz a hàzra, ami nekem feletèbb szimpatikus! ès robogni a motorinon is nagyon jo volt, mert mindenkit meg lehet ilyenkor elozni... (ès minket is mindenki megelozott, mert mazsolàk voltunk, mert gagyi motorinot bèreltunk - a pènz miatt)... de nehogy sajnàljon valaki...!

csikos templom, pink napszemuveg

mindez egy napon tortènt velem... igen! tudom, hogy sok "event" de màr kellett. adodott egy olyan lehetosèg, mai mèg nem igen fordult elo a trèningen. szabad napunk lett! bizony reggeltol vacsiig... Lukàcs Urral eldontottuk, hogy elmegyunk kiràndulni. kettecskèn elvonatoztunk Orvieto.ba. ami egy màsik vàros, egy màsik olyan vàros amihez 1 oràt kellett vontaozni, ugy meg volt a kiràndulàsnak mineden lèpèse... (szendvics kèszitès ès ennek a vonaton valo elfogyasztàsa)... a vàros maga 2 rèszbol àll. egy also ès egy felso. az alsohoz elèg a vonatrol lemenni, a màsikhoz meg fel kell szàllni egy fogaskerekure, amit itten "funiculare"-nak hivnak.. ès emberek minden nap fel ès le màsznak vele a hegyrol... làtszik, hogy nyugaton vagyok, napi hasznàlatban van a fogaskereku.. mi anno csak kulon kiràndulos keretek kozott mentem el. ès ma màr az idejèt se tudom, hogy mikor voltam Bp.en fogakerekuzni... ezen a napon kètszer is megtehettem (!!!) (: lènyeg, hogy a hegy tetejèn àllo legnagyobb dom csikos. de szo szerint, feket ès fehèr ràadàsul. teljesen forma bonto ès attraktiv! a rozsaszin napszemuveg tortènete pedig annyi, hogy megteccett ès szèp ès kellettem neki. nem hagyhattam ott! igy jott velem... kèpek is lesznek ha lesz idom...

foltos tànc

helyzet jeletès PoggioMireto.bol, Olaszorszàgbol... (igen a foldrengèstol 120 km-re) de eddig semmi ilyesmi utorengèses dolog nem tortènt...
az utunk ebbe a csodàlatos kis vàroskàba nagyon hosszu volt (nekem)... mert, hogy Nàpoly mellol indultunk ami tobb mint 200 km.re van.. ami magyar viszonylatba màr sok (majdnem Pècs-Budapest) de itt ez semmi.. ès az is "termèszetes", hogy Caserta-tol Romàig (2ora) nekem àlldogàlni kell a 20 euros jegyemmel... mert hàt sokan vannak... na... a kocsik kabinosak voltak igy màr az is siker volt, mikor 1 ora mulva a wc mellol a kis szuk folyosora sikerult beprèselodni... ahol mindenfèle konzokok màsztak a hasamba.. arrol nem is beszèlve, hogy a làmabra hànyan lòptek rà...
lènyeg, hogy tul èltem ès dèlutàn màr meg is èrkeztunk ebbe a csodàlatos vàroskàba, ahol olyan èrzèsem van, minha mindig vasàrnap lenne... elkèpeszto hangulata van... a fotèren a kàvè ès a fagyi mèg mindig olyan finom, mint tavaly nyàron... uj felfedzèsema Caffe al Ginzeng... (kèzelhetitek, mennyire be lehet ettol porogni...) - ez kell enekem, mintha nem lennèk igy is elèg hiperaktiv...
a trèning hangulata szuper.. mindenki csaodàlatos energiàkat hozott ès meg is tartjuk... sokat sokat improvizàlunk, amit màr nagyon hiànzoltam... naprol napra ujabb felfedezèseket teszek... ès tàgitom a kis komfort zonàm... de èlvezem, mèg ha nèha nem is kellemes! hogy a foltos tànc milyen is... nos, az ugy nèz ki, hogy vagyok èn, aki tàncol...de nem àm ahogy elkèpzelitek.. hanem ossze meg vissza... a foldon porogve guggolva, egz màsik emberen stb.. igy a sok kis kontakt nyomàn egyre szinesebb lettem. a vàllam most piros ès zoldes kicsit... az oldalam kèk... a derekemon a kiàllos csont ès a nyakamon lèvo kiàllos csont meg halvàny piros... egèsz szèp meg szeretem is ezeket a szineket, ugy hogy nincs baj(:
a màsik szèp dolog, hogy olyan izmokat fedezek fel, amikrol nem is tudtam , hogy èppen ott vannak e....(:
ha igy folytatom lesz mèg sok szinem ès sok szèp tapasztalatom...

pasquetta

azaz, Hùsvèt - olasz modra. (igen, igy èkezet nèlkul, mert itt csak az è ès à betu van). szoval megèrkeztem. ès reggel fèl 9kor vasàrnap màr egy màsik orszàgban voltam... ès vàrtak ràm àm, bizony.
talàlka1 ez volt a lukàcs ur, papàja. aki ugy nèz ki (èrtehtoen), mint Lukàcs Ur, csak szemuveges... ès nagyon kedves ès a kedvemèrt mèg olyanokat is mondott, hogy tenkju, meg szorri. (: ès ismeri a tkoajit, èn meg ugye persze hogy nem azt hoztam, hanem villànyit de sebaj... ès mikor ki derult hogy èn szeretem a borokot, akkor meg szeretett ès mesèlt nekem a vezuvos borokrol.. aminek csak kis rèszèt èrtettem a napolitànos beszèd miatt...
talàlka2. ez meg Lukàcs Ur mamàja volt... akire meg egyàtalàn nem hasonlit a fia. de nagyon mosolygos ès aranyos...
talàlka 3 a nonna, azaz nagyi.. akinek strasszos szemuvege van... (èn is nagyi akarok majd lenni.. ilyen meno).. na, nekije mèg a nevèt sem èrtettem.. sztem o olaszban beszèl... de aztat megèrtettem, hogy azt mondta szèp vagyok... (:
talàlka 4 - testvère, akivel màr nyàron talàlàkoztam, ès emlèkezett ràm (jo jel) ès jo fej..ès a motorokrol beszèlgettunk....
ès akkor jott az ebèd. vagyis inkàbb lakoma... mert hogy, a mamma csak hordta a tàlakat..ès màr nem fèrt el a z asztalaon ès mindeki evett, minenbol..ès èn is megkuzdottem minden falattal.. mert ugye mindent meg kell kostolni... ès mikor azt hittem vège... akkor jott az èdessèg.... sztem, mi egz èvben nem sutunk annyi tortàt, mint ok, csak husvètra... volt kicsi nagy, mèg nagyobb, meg èdes, meg sos... (kedves brusszeli lakotàrsamnak uzenke, hogy van olzan toratno-juk, amibe bele van sutve eleve a fott tojàs!!! bizony).... maga a mennyorszàg...(:
egyenlore ennyi, mert mennem kell, de a husvèt hètfot is mesèlem majd.!
tanti baci

levél nekem

a napokban egy nagyon kedeves-új barátosném - aki a brüsszeli létem örököse és állandó brüsszeli tudósítóm... egy nagyon is teccetős dolgot művelt. levelet írt magának, hogy aztán később elolvassa. mikor már nagyobb, meg okosabb, meg ilyesmik... és innen jött az ötlet, hogy galádul leutáozva én is levelet fogok kapnni magamtól. mágpedig 2012-ben, mert az szerintem is egy olyan belátható idő--- végülis... és szerintem, mire pint elfelejtem majd jó lesz hogy ha eszembe jut és nagyon ogok örülni.

íme:

kedves Barka,

éppen 2 hónapja, hogy hazajöttél Külföldről, Brüsszelből és tavasz van. a valaha volt legcsodálatosabb tavasz. míg kint ldegéltél fél évet belgika társadalmában, megingott ama elképzelésed, hogy tunál külföldön élni. sajna nem. hiányzott Budapest és szereted nagyon de nagyon. minden egyes nap új dolgokat fedezel fel! továbbá a szakdolgozatod is kész lett a minap és bekötve vár a polcodon a sorsára mely hamarosan beteljesedik. ami a legizgalmasabb beszéd téma életedben mostanság. elsősorban az elte - sajnos negatív fennhaggal. nem indítottak mester képzést, amiért mérges vagy... az egész világra de leginkább az eltére... majd meglássuk indul-e a képzés 2010ben (ahogy ígérik)... terveid a következők... ifjúságsegíteni a következő 2009es tanvétől a tófkon egyéni tanrenddel... mert közben evs.elni akarsz olaszországban... (: azért is mert Valaki, lakik ott... bizonyos Lukács Úr... de ha nem jönne össze (de összejön) akkor meg majd belépsz a munka világába.. juhú(: ja! és szeretnél elköltözni (ha pesten maracc) valakivel, mert nem szeretsz egyedül lakni!

üdv, kétezerkilnecbúl, áprilisból, a tizenegyedik napból!

barka

ZümmZümm...

a cím sokat sejtető... de senki el nem tudja képzelni, hogy min mentem ma este keresztül!

kedves aranyos jó kislány módjára, felajánlottam, hogy na majd én kivasalok - nem is tudom honnan származhatnak ilyen ötleteim. hiphop felállítottam a szobám közepén a vasalóállványt, vasalót beizzítottam és már csak a vasalandó tisztaszagú ruhák hiányoztak... ekkor gyanútlanul lesétáltam a ruhákért. fel is hoztam, és mikor lepakoltam egy gyanúsan méhecskére emlékeztető zümmögés ütötte meg a fülemet...és a hangot test is kísérte... egy nagy undi szőrös valami, aminek szárnya van és repked... és ezzel a frászt hozza rám.... és ekkor olyat tettem, amit nem gyakran sikítottam... azaz visítottam ha őszíinte szeretnék elnni veletek... ekkor semmi reakció nem történt (senki, az az SENKI nem akarta tudni rendellenes viselkedésem okat).... így először egyedül próbáltam felvenni a harcot.... nem sikerült. ekkor mentem le segítségért és Anyukám bátran kijelentette, hogy na majd Ő lecsapja. az eredméyn: két visítozó és a nevetéstől fuldokló nőszemély egy szobában. az egyik kezében seprű, a másikéban pedig egy ablak keretből kivehető hálós izé... sztem ha valaki kívűlről látott volna minket, tuti a pszihiátriát hívja ki... lényeg, hogy a dongó megmenekült az agyoncsapatástól én meg egy zavaraó tényezőtől... ám, a hangja még most is kísért....

kincskereső vasárnap

akinek van garázsa, biztosan tudja, hogy mi minden rejlik ottan. ami garázsunk kicsit kuplerájos - az igazat megvallva... nem is merészkedek be gyakran... sőt csak akkor ha szükséges... például tjásért vagy vízért kimenni, vagy a vaspapripámat elkötni... mert ez ilyen több funkciós garázs. éléskamra, bicikli és autó tároló egy egy helyi turkálónak is beillik... mind emellett van ott sok sok szekrény. ezekben a szekrényekben vannak a titkok és a kincsek! ma Anyukám kíváncsi volt, hogy melyik szekrény mit rejt, hamár úgyis szétszedte az egész garázst az én nyári cipellőimért és a kerti bútorokért! én is résztvettem a az akcióban. eredmény:

• a karácsonyfa égők, amiket nem találtunk.
• egy lila hálózsák - ami nem tudjuk kié.
• a szalvéta gyűjteményem - ami 5 doboz és 8-9éves korom óta tartogatok, hogy "majd egyszer jó lesz valamire" - nem hiszem, hogy a gyerekeimet ez fogja érdekelni, vagy ebből fogok meggazdagodni... de nem akarom kidobni, csakazértse!!!
• egy olyan puha műanyag lábujj eltartós izé (nem tudom mikor vettem már de most nagyon örültem neki) - most éppen sötétrózsaszín lábujjkörmökben tündöklök... (:
• a cipőim egy része - a másik zacskót nem találjuk

úgy érzem ez a nap se telt el haszontalan és az elkövetkezendőkben többet fogok a garázsban "rendetrakni"...hátha találok egyéb kincseket....

jáccás

ez a lgújabb játékom! nagyon jó, gondoltam ,megosztom Veletek is(:
tehát a következő oldal mindenkinek jó szórakázást garantál (:
http://musicovery.com/index3.php?ct=xx
nekem is egy kedves ismerősöm ajánlotta... azóta társam jóban-rosszban
(:

ŐsMagyarDalia

Gondolom, esz titket a kíváncsiság kiről is van szó... Nos a név ötlet nem tőlem, hanem egy kedves (szintén) eltén senyvedő csoporttársamtól származik. A név egyetlen és hőnszeretett konzulensünket takarja. Ugyanis elfoglalt életvitelünk miatt kissé nehézkés a személyes találkozás... de ugye minek is, mikor én már az információs társadalom bennszülőttje vagyok... tehát egy találkát beszéltünk meg a virtuális térben SKYPE.on (bizony ott!). a levelemre, hogy mikor, azt a választ kaptam, hogy ha lehet "péntek késő éjjel". ez volt az első opció... sajnos kudarcba fulladt, mert bármennyire akartam én beszélgetni bele az éjszakába a kis szakdolgozatmról... rájöttem, hogy annak még sincsen sok értelme, hogy ha majd azt se tudom miről van szó és össze.vissza ásítok... a második opció a szombat volt. de ez se egyszerű, mert "délelőtt nem jó, ugyanis végre ki szeretném próbálni a karácsonyra kapott íjamat"... (igen...) hangzott a válasz. és innen ered a kép, amint áll a puszta közepén, haját lobogtatj a kora tavaszi szellő, és a kifeszített íjból messzire száll a nyíl... akárcsak őseink, mikor átörtek a Kárpátokon....

kis tavaszi történet volt...

hivatalosan

Kérem szépe ki kell hirdettetnem, hogy a Tavasz ŐNaccsága, megérkezett! Azt hiszem, hogy ma... de lehet, hogy már tegnap is járt a mi Budapestünk - csak én meg Nógrád megye dombjait jártam (jaj, de szép volt). látam ám, őzet, meg szarvast, meg nyulat - olyan hosszú fülűt - meg tücsköt, békát, bogarat! ... és sétáltam sokat. A nagy természtejárásom, csak 1 napig tartott, de csodajó volt! ma meg már kicsiny fővárosunkba élveztem a tavaszt. felmerülhet a kérdés, hogy pont mától miért is hivatalos?... nos, kérem szépen, csak tessék gondolni a Nemzeti Múzeum lépcsőjére, mikor egy könnyvel - vagy fagyival, kávéval - a kézben kicsüccsenünk... és érezzük, hogy meleg van, és a farmeron átsüt a nap, és simogat... és a kő nem hideg... meg forró se... olyan pont jó! és, persze a Károlyi kert, ahol nem lehet nyuogadtam ülni, mert már a gyerekeket is kihozták és visongatnak... meg frissen locsolt fűszag van... (amiért én bolondulok)!

hát ezért van már hivatalosan tavasz!

...szép budapestem...

KezdíŐŐdik!!!

Azt hittem, hogy én megúszom... dehát végül is Rólam van szó... - miért is én maradék ki? (költői kérdés)... tehát kedves Lukács Úr, egyre többet beszél bizonyos dolgokról... mely eleinte nem zavart, később már elkezdtem rajta gondolkodni, hogy hogy is lesz... ma pedig egy történet után (amit hamarost megosztok Veletek is) konkrétan aggódok!

Tehát, az aggódásom tárgya a szüleivel való találkozás (no meg az egész olasz familíávál). Eddig ugye semmi probléma nem volt az ilyen szülőkkel találkozós "mókában", mert ugye kedvesaranyoslány vagyok, meg majd mosolygok és olyanakat mondok, hogy "jaj de szép lakás, és milyen ügyesen teccett berendezni" stb... Ebben az esetben azt, hiszem csak a mosolygás marad és a hit, hogy tényleg (!!!) kedvesaranyoslány vagyok... (olyanokat is tudnak, hogy én a kis magyar vagyok és biztos sajnálnak emiatt picit)...

Nos, a probléma ott kezdődött (és persze, hogy magam generáltam), hogy karácsonykor küldtem egy üdvözlőlapot belgikából OLASZUL!!!, innentől kezdve, azt hiszik a Paolisso családban, hogy én tudok... tudok beszélni meg minden, folyékonyan - HISZ- képeslapot is írtam... (persze, annyit, hogy mi van a képen és hogy boldog karácsonyt ). Tehát a képeslap a hűtőn (miután mindenkinek meg lett mutogatva)! a képeslap a hűtőn igenis nagy dolog! azt hiszem, ezen a hűtős ponton kezdtem el kicsit izgulni...

A mai történet pedig a következő. Tegnap az olasz mamma és babbo (apa) elmentek kis baráti vacsira és hogy-hogy nem szóba kerültem én... és az a barátjuk, orvos. történetesen sebész... és találkozni akar velem! és mikor elmondták neki, hogy "igen, Ő olyan magyar akinek barna haja van de kék a szeme" akkor meg még inkább... ("Igen, és persze, hogy tud olaszul!")... na azért, most már kezdek félni... mi lesz ha valami kísérlethez kellek neki (vagy ez már paranoia?)...

azt meg mondnom sem kell, hogy az csak a hab a tortán, hogy színházba meg együtt megyünk a szüleivel...

JaJ!

az én hipotézisem

ez a szakdolgozat hacacáré, egészen biztosan felőrlene... HA hagynám magam, de eldöntöttem, hogy nem hagyom... és már nem vagyok annyira felháborodva amiatt, hogy átraktak levelezőre... mert így csak 3 hetene kell hallgatnom, hogy "ez a szakdolgozat tiszta stressz", meg hogy "tejóég, nem is tudom hogy kell megírni", meg "hány szakirodalmad van"?... és hasonlók.... Olyanok is akadnak, akik azzal próbálnak riogatni, hogy kell hipotézis, meg kutatás, meg felmérés, meg mélyinterjú.... és biztos vannak olyann témák, amikhez kell, de nem az enyémhez!

amúgy is az én hipotézisem, hogy szakdolgozatot nem lehet jókor írni... mert. ha túl hamar írod meg (mint én), akkor mikor hamarabb befejezed, akkor még mindenki írja... így mikor egy csoda szép tavaszi napsütéses napon, szeretnél egy kávét szürcsölni valakivel a KárolyiKertben vagy a Gödörben, nem tudsz... mert mindenki szakdolgozik... Ám, ha Te is később írod, akkor tuti az a baj (nekem biztos az lenne), hogy tiszta stressz vagy, hogy nem fogod tudni befejezni, meg hogy jó az idő és neked meg bent kell szakdolgozni... stb.

tehát úgy vélem, hogy hogy bebizonyítottam a saját feltevésem! miszerint nincs jó időpont a szakdolgozat megírására pont

buborékos órák

Van "szerencsém" megtapasztalni a levelezős rendszer oktatási formát! (hála az eltének!) mint mindennek ennek a rendszernek is vannak előnyei... (de nem sok) és hátrányai is (főleg!)! de inkább, azt mesélem el, hogy hogyan sikerült az egyik nagyon érdekes (tényleg érdekes) órán egyik pillanatról a másikra a buborékok bűvöletébe esnem....

épp BBvel (igen azzal akitől félek) volt egy 6 órás kurzusunk! igen 6 óra (najó nem egybe de az akkor is hat óra-majdnem mindig egy helybe ülve és jegyzetelve) - ugye hát kell jegyzetelni, mert ez a BB tényleg okos (attól eltekintve hogy rettegek tőle) és sok okosságot mond! nos, az első 3 óra után az én agyam úgy döntött, hogy nem képes több információt befogadni és kikapcsolt.... ekkor történt, hogy felfedeztem a BB buborékos képenyő védőjét! ami bekapcsolt mert már nem mutogatott semmit kivetítve... és azok a színes buborékok csak pattogtak fölle jobbrabalra és nagyon szépek voltak... (csak béna volt a háttérképe) és akkor elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon nekem is van-e ilyenem... az én kis laptopomon... és hogy hogyan fogom azt én megtalálni.... és mikor végre hazaértem, akkor bekapcsoltam a kisgépemet és megtaláltam a buborékokat! az én buborékjaimat... (nagyon szépek és színesek) ... nem is értem, hogy egy ilyen gonosz embernek, hogy lehetnek ilyen szép buborékjai... ha én buborék lennék, tuti szétpukkadnék...

átállás

Itt a tavasz! Szépen meg lehet figyelni az emberek öltözékén, hogy egyenlőre nem tudnak mit kezdeni ezzel a ténnyel... Mivel nem Hollandujában vagy Belgikában vagyunk ahol télen-nyáron babaciőt és mini szoknyát hord az ember lánya... hanem a Kárpátok medencéjében, így a tavasz érkezése némi fennakadást okoz... Van aki az elős napsugarakra előkapja a babacipőt és (bár nájlonzoknival) de hordja bátran (náha vacogva)... Van aki (mint énis) télikabátját eldobva a frissen turkált (ezis én vagyok) tavaszi kabát(ocskájában) illegeti magát... de ez sem nyerő, mert este hideg van... Mások meg a télikabátban izzadnak vagy (!) szétziprzározzák.... Hol van itt a jó megoldás?

négyeshatos

Ma este tömegközlekedve a kiskörúton, mikor éppen örültem, hogy fel tudtam magam préselni a négyeshatosra, ami aztán nem akart elindulni, mert tömve volt... és csak vártunk meg vártunk... (mi türelmes uatsok), amikor is egy hang a villamosból így szólt (enyhe tájszólással): "Amíg nem teccik engedni becsukni az ajtókat, addig nem fogunk tovább tudni menni!"... és nekem erről egyik kedvenc magyar kortárs írom egy kedves novellája jutott eszembe... Íme: http://es.fullnet.hu/9951-52/partinagy.htm Jó szórakázást! :)))

riport

Egy kedves péntek délutáni napon, mikr kint sütött a nap és (jaj) én meg bent szorgosan szakdolgozok, egy szer a Kossuth Rádió messzi hangjai megütik fülem... (mert, hogy Anyukám főzőcske közben "kossuthrádiól") Hát hallom, hogy arról beszélgetnek, amin én hazatérésem óta bosszankodom, akárhányszor metrózásra szánom magam... A riport témája az volt, hogy kedves kis fővársunkban nem a tömegközlekedők nem állnak a mozgólépcső jobb oldalára! (BIZONY) és az okos riporter bácsi momdta is, hogy NYUGATON bezzeg nem így van, mert ottan tudnak közlekedni és tudják a jopbb kéz szabályt.... És furcsa, mert előtte engem nem zavart de mióta ilyen kis világpolgárrá avanzsáltam bosszantó, hogy nem lehet csak úgy fel és lesuhanni a mozgócsodán... És a riporter bácsi azt is mondta, hogy el kell mondani százszor, meg még többször, hogy : "elnézéstbocsánatneharagudjonpárdon", mire leér a mozgólépcsőn... Én csak a torkomat szoktam köszörülni 8először) de azt meg van, hogy meg se hallják!

Most tényleg én lettem nagyon "nyugati" vagy mást is zavar ez a mozgólépcsős ügy?....

*bejelentés*

Úgy érzem közzé kell tennem eme (szinte) történelmi jeletőségű hírt... Miszerint ma (azaz 2009. március 4-én szerdán) volt az első olyan nap a hidegség beköszönte óta, mikor is nem vettem harisnyát! Bizony ám! ma volt az első harisnyamentes napom-olyan október vége óta...

***JÖN A TAVASZ***

By.By harisnya-most már csak a vékonyka, mintás, színes, teccetős testvérkéidet fogom hordani... (:

Krúdy*Ma

Azaz tegnap, de ezt most csak nagy álltalánosságokban mondom... biztos sokan ismerik kis budapesti barátaim közül a kiskörúton lévő Krúdy nevű lebujt. Najó! enyhe túlzás! KisKocsma. Krúdy dekorációnak szogál. De úgy kell eztet elképzelni, hogy! A következőkben bemutatott kép... le van kicsinyítve és egymás mellé van rakva (olyan popartos beütése van). Persze különböző színekbe!

Tehát képzeljétek el ezt a képet a fentebb leírtak szerint! A képek a pult alatti sávot és a WC feletti bejáratot "díszítették". Miközben mi történelmi felfedeztést tettünk! A FOCI kora leáldozott és most már - kérlek szépen - a Póker a menő! Ugyanis 2 nagy kivetítőn is ment a foci, de hiába! Szegény fiúk csak izzatak és rohangáltak a labda után... Mindenki (idősebbek is! SŐT) a póker"meccset" figylték árgus szemekkel és következő felkiáltásokat tették: "Afrancba NÉGYES!!!) stb... Teljesen lekötötte a figyelmüket! Bár lehet, hogy csak azért mert KordaGyuri közvetített amire... HááT... én is felfigyeltem... (egyszer érdemes belekukkantani) Valami rendellenes szögből veszik őket és valahogy még urcsább, mint alapból...
A kis vendéglátóipariegységbe ezen kívűl is sok érdekesség volt... a világítós (szerintem IKEA.s) gömböktől a falat díszítő Fabulon és MeggyMárka plakátokig!

Megéri betérni(:

Udvarias Grillcsirke

Ez történt velem ma. Jövök hazafele egyetemről. Igen, kérem szépen ez az az egyetlen nap a héten mikor egy darab (illetve 2 hetente változó) plusz egy órám van! Az ETR-ben különösen jól mutat egy teljesen fehér felülelt aminek órarend a címe és 1 - azaz egy - darab órám van bele írva. De nem térek el a tárgytól. Tehát jövök hazafele és rám telefonál egyetlen Anyukám, hogy ugyan hozzak már egy fél grillcsirkét valahonnan. (furcsa, hogy csak felet... eddig sose nem kértem felet!). No de kapva kapva az alkalmon eszembe jutott az Örs vezérnek terén lévő kis gurulós grill csirkés kocsi, ahonnan mindig csábító illatok szállingóznak (külünösen akkor, ha éppen rettentően éhes vagy). Sose nem vettem én ott semmit, csak álmodoztam róla... (de ezt keresztúri kis barátaim is tudják). Odamentem a jóillatú kocsihoz és egy mosolygós bácsinak elmondtam a rendelést. Ő pedig minden szó nélkül tette a dolgát. Mikor zacskóba tette a csirkét köhintettem egyet (mert kellett) erre a bácsinak megeredt a nyelve és ízes tájszólásban (valamilyenben) kérdezte, "Há' hogy teccik lenni? Mennyit teccett ezzel fekünni? nem lehet ezt rohanósan elintézni, ki kell kúrálni, nem megy ez csak úgy..." stb... én meg csak hüledeztem és próbáltam a többi köhögési ingeremet elnyomni... és "Igen - mondtam - nem sokat feküdtem, mert, hogy ide meg oda kellett mennem...". A bácsi megmondta, "de hogy aztán tessék má' nekem meggyógyulni!" és persze, hogy megígértem neki, hogy igen.

Ki hinné, hogy az Örs vezér terén a grillcsirkések ily' kedvesek és tájszólásosak! Aki nem hiszi járjon utána! (a fél csirke meg nagyon finom volt*)

Na de mi ez itt kérem szépen?...

Tettem fel eme kérdést, mikor megláttam egy bolt előtt a következő képet. Félig lehúzott redőny (pont annyira, hogy ne lehessen kényelmesen bemenni, hanem hogy le kelljen hajtani a kis buksidat), a bolt majdnemhogy ÜRES, - tényleg totál üres! -, emberek helyes kis sorban álldigálnak, nyugodtan beszélgetnek miközben bebocsátásra várnak. A félig lehúzott redőny mögött csúnyán nézős eladólány, aki szigorúan kis terpeszben áll és csak akkor enged be embereket ha valakik kijöttek (természetesen pont annyit amennyi éppen kiöjött - balansz!!!). Na ilyet még nem láttam! Felócsúdásom után közvetlen az első teendőm volt megnézni miféle bolt ez, ahol sorba kell állni. Nos, ez a bolt egy parfüméria (van ilyen szó?)volt. Mely enyhén szólva, becsődölt - gondolom - és arra az elhatározásra jutott a tulaj, hogy mi előtt végleg bezár legalább a megmaradt cuccokért ne kelljen raktári díjat fizetni * KIÁRUSÍT, pontosabban: VÉGKIÁRUSÍT! ugye, hogy ez nem mindegy! a művelet pontosan meg volt szervezve. 3 hetes volt a haditerv, jelen - azaz mai nap (febr.22) a hadművelet záró hete. Az 1. héten 30, a 2. héten 50, míg az utolsó héten 70 (!)%-os leértékelés volt! (mindenre ugye!). Szinte fel se fogtam a körülöttem zajló eseményeket, mire Édesanyám már bent állt a sorban (Velem, természetesen) és lekesen magyarázott, hogy melyik parfümből lenne jó egy* jutányos áron. Sajnos semmi nem tántorította el a boltban fellelhető maradék parfümöktől, így maradtunk. Az álldigálás közepette - be kell valljam - engem is elkapott a "láz". Miközben bámészkodtam és azon gondolkodtam, vajon maradt-e NinaRicci parfüm vagy esetleg TommyHilfinger, hát azt látom, hogy Kínaiék (de vagy egy tucat) a Dior rúzsokat nyalogatják sorba végig, hogy akkor melyik szín is kell nekik. És ugye nem aztat amire rá van írva, hogy TESTER, hanem az újat a dobozból* (igaz nem kínai bötűkkel volt ráírva)! Nem akartam hinni a szememnek... Mire ezen a sokk hatáson is túl jutottam, már bent is voltunk! A bolt már kívülről se volt valami csalogató de belülről olyan volt, mint a csatatér lehetett hajdanán a mohácsi vész után! A polcok üresek (természetesen se NinaRicci, se TommyHilfinger, se semmilyen parfüm), a krémek kinyomkodva, a rúzsok szétkenve, stb... mintha egy csapat komisz vagy még annál is komiszabb kölök járt volna ott...

Ám a csatából mégis győztesen kerültem/tünk ki! Én egy Bonjour márkájú rúzst kaparintottam meg és egy nagyon menő szájfényt aminek még tokja is van (!). Anyumnak meg egy Chanel rúzst sikerült megkaparintania (a Dior.ról lebeszéltem a fentebb említettek miatt)

Így telnek a vasárnapok az én városomban*

"bádatos napok"

Varró Dani után szabadon lett e mai napi blogolómnak a címe ez. Ugyanis nem valami vidáb dapjaim vannak. Ha eddig nem derült volna ki, igen... meg vagyok fázva! szörnyűséges egy állapot, mert nem vagy úgyigazánebeteg... mert jó ám a közérzeted, csak hát még se nem vagy teljesen Te! Személy szerint ilyen esetekben ki se kelnék az ágyból és csak kortyolgatnám a NeoCitránt (amit még Brüsszelből hoztunk el, mert hát még se hagyjuk ott - a pénz miatt - mert hát drága volt)! vagy teát is kortyolgatnék és olvasnék naphosszat! Ehelyett ma 7:00 kor keltem és arra voltam képes vetemedni, hogy bemenjek az egyetemre az első (hivatalosan a 2.) Kulturális turizmus II. c. órámra. Ahol olyanokat kértek Tőlem, hogy játszak kamionos bizalom játékot... BETEGEN! bekötött szemmel meg ilyenek* Azt hiszem, ha valaki bekukkantott volna az ajtón elgondolkodott volna, hogy vajh' tényleg az ELTE (!) egyik épületében van. Ugyanis amit láthatott volna, hogy kb. 8-10 egyetmista lányokból (22-24) álló csoport egyik fele bekötött szemmel és előre tartott kézzel ("ütközőkkel") lépked, míg a másik csoport hátul a vállukat fogva irányítja társukat. Azt hiszem engem nehezen lehetne meggyőzni az egyetemi színvonal minőségéről... (teszem hozzá, igen vicces volt... bár egészségesen jobb lett volna) :)

ami viszont ennél is jobb, az az órai jegyzet* illusztráció lenetebb látható...

dzsímélcset

A dzsímélcset számomra mindig is rejtély volt... Hiszen gonoljunk csak bele, hogy már eleve egy levelezőrendszerbe minek is lenne csetelő funkció! de hát elfogadtam létezését... Az évek múlásával már időben is vettem észre ha valaki ott keresett... Na de ami ma történt attól nagyon megijedtem... Ugyanis a már korábban bemutatott BB is dzsíméles és egyszer csak rámírt! Hogy akkor március 23-án találkozunk a vizsga miatt ugye és egyébként meg szépestét! Erre én teljesen lesokkolódtam, hogy miért akar velem csetelni és amúgy is már mondtam, hogy mikormegyek meg válaszolt is... akkor meg most mit akar... 5perces heiztálás után erőt vettem magamon és remegő ujjakkal válaszoltam, hogy "háát, igen persze! 23-a délután 4! és Önnek is szépestét" ...és miegyebek. De hát azért írtam, hogy előtte még találkozunk hagyományos keretek között az egyetemen... mire, hogy "Ó, hát igen és milyen jó! és kérdezzek bátran ha valamit nem tudok..." Lehet, hogy tényleg csak ennyi célja volt, hogy szépestét kívánjon, meg emlékeztessen a vizsgára...de sikerült a frászt rám hoznia... akárcsak a vizsgán... Ám miközben szétizgultam magam, ilyeneket láttam kiírva a jobb alsó sarokban megjelenő kis ablakban: "Béla éppen üzenetet ír", majd később "Béla off line állapotba került".

Azért szeretem én a dzsímélt, mert ilyen feszült pillanatokban is mosolyt csal az arcomra!(:

WAMPolva Vasárnap

Először is a kis tudtalanokkal megosztanám, hogy a WAMP*egy afféle piac, bazár, vásár -ki minek hívja - ahol híres és még ne annyira híresneves kortárs ipar és képzőművészek (magyarok is meg nem is) kiárusítják portékájukat. Sajna a gyarló vásárló - mint én - csak ámulunk és bámulunk és csorgatjuk a nyálunkat (rá a portékára) mert annyira szépek, csodásak, hordanivalóak... csak hát... a PéNZ mIAtt, nem lehet! mindent a szemnek de semmit a kéznek... De töredelmesen be kell, hogy valljam, ma elcsábultam! mert Rám kacsingatott egy csodás pinkeslilás derékmelegítő...

A csábulás fázisai a következőek voltak...

1. Többszöri elsétálás és messziről (szigorúan messziről) csodálása ama derékmelegítőnek.

2. Megfogdosás, terep felmérése, mosolygás az eladólányra - Miközben győzködtem magamat a következőképpen: "persze, hogy hasznos hiszen tudjuk, hogy melegen tartja a derekat és akkor nem fogok felfázni!" meg így: "de ez sokkal melegebb mint azok a vackok otthon!" stb... De ekkorra már eldőlt, hogy kellek neki! Mert, hogy Ő választott ki engem és nem fordítva! Ezt le kell szögeznem!!!

Majd bátorkodtam megkérdezni, hogy mennyibe is kerül eme csoda... Ekkor jött a hüledezés része: "Te jó ég! Ez nagyon sok! Sajnos nekem erre nem futja!" Ekkor már biztos látszott is rajtam (rajtunk) mennyire ragaszkodunk egymáshoz... Mert az eladólány is kedvesn mosolygott és mondta, hogy lehet egy kis engedmény... Felébresztette bennem a vadászösztönt és felcsillanó szemekkel kérdeztem, hogy mégis mennyi... Sajnos még ekkor is sokaltam... De egy gyenge, halk próbálkozás végül eredményhez vezetett, mert meghallotta az én általam mondott árat és rábólintott! Így büszkén jelenthetem, hogy ma összeWAMPoltam magamnak egy rettentően hasznos derékmelegítőt! Most merje azt mondani valaki, hogy ez nem volt egy jó biznicc!

Az.Egyik.Szemem.Sír*A.MásikMegNevet

NoS, akik izgultak értem (először is köszönke) és megnyugtathatok mindenkit, hogy meg van a vizsga! ...Azaz, hogy Igenis meg Nemis... Mert ez úgy történt, hogy beléptem az orszlán barlangjába, majd BB húzott egy embereset az egyliteres pepszikólájából, majd megkérdezte kérek-e inni. Csak nemleges fejbiccentésekkel tudtam jelezni, hogy "kösznem", mert amúgy meg arra koncetráltam, hogy ne üljön ki a döbbenet az arcomra... (amúgy, most így belegondolkodva, lehet, hogy ez csak egy aljas elterelő hadművelet volt, hogy összezavarjon...) Mindezek után az "áttöréskoráról a századfordulón" kezdett elfaggatózni és persze, nem hagyta befejezni a mondataimat... Kb. 5 perc múlva meg is állapította, hogy én még mindig nem tudok semmit, de Ő hajlandó beírni egy kettest... és majd jövök szépen megint márciusban és megint levizsgázok... ugyanebből! mert Ő "mint oktató, nem engedheti meg magának, hogy a magyar felsőoktatásból olyan hallgatók kerüljenek ki, akik nincsenek tisztában a magyar identitásukkal"... úgy látszik, szerinte nem vagyok... (Én meg csak itt a zárójelben jegyzem meg, hogy a féléves külföldi életem alatt nem volt semmi problémám nekem az identiásommal és másokkal is nagyon jól elvoltam pont). A jutalomam meg a (félig) teljesített vizsgáért, hogy holnap és még sok sok pénteken 4 egész hatvan percből álló órát tölthetek el kedves társaságában... (irigyeltek mi?)

azért megkönnyebültem és a végén se nem sírtam csak örömkönnyek voltak azok... (de tényleg!)

KuTaTó& a Helga

Közben megtaláltam a vicces részét is mai szerencsétlenségemnek, ami természetesen a Kutatóhoz kapcsolódik, merthogy nekem ma reggel/hajnalban oda kellett mennem BBhez. (mert hát azt mindenki tudja, hogy Ha Hétfő, akkor Kutató) - na mindegy!

TeHát a Kutató egy nagyon nem szép szocreál épület ami kívűlről leginkább egy bölcsödéhez hasonlít és az utcát se találtam meg könnyen... A Kutatóra meg nincs kiírva, hogy mit kutatnak benne... de lehet, hogy nem is akarom tudni! (vagy jobb ha nem tudom)! A Kutatóba lépve a recepciós néninek mondtam, hogy kit is keresek... Erre Ő beszélt valamit telefonálva és utána semmi. Vártam, hogy majd csak szól, hogy mit telefonált... de nem! Mert közben jött valaki más és fejetlenség lett! Ugyanis ez a valaki bizonyos Hegát keresett... nos Helgáért körbe lett kiabálva az egész Kutató. becsszó! még a takarítónéni is Helgát kereste... mert látták ám Helgát megérkezni de most meg eltűnt... Én meg csak álltam a kavalkád közepén... és szinte már én is aggódni kezdtem Helgáért (de nem értem, hogy volt rá energiám, hiszen hajnal óta a saját vizsgámért aggódok), mikor is valaki felkiáltott, hogy: "hát a Helga pisilni van biztos!" és lám... nem sokkal később, Helga kilépett a NőiMosdó c. ajtó mögül és mindenkinek mosoly ült az arcára s folyt tovább a nap! Csak én álltam teljesen értetlenül az események előtt... ... és tovább aggódtam magamért...

(3+1)x2

Senkinek nem kell megijedni... semmiféle feladvány nem következik. A matek soha nem volt az erősségem... Ám ami a napokban történik velem szavakkal már nem kifejezhető ezért a számokhoz fordultam segítségért...

Mindenki ismeri azt a magyar "kis közhelyet" miszerint 3 a magyar igazság és plusz 1 a ráadás! Nos visszagondolva Velem pont ez történik meg... A mai naptól számítva már másodszor... Mert a mai vizsgámra pontosan 3 napja tanulok meglehetősen intenzíven (tényleg!!!)... tehát Péntek, Szombat, Vasárnap + a mai vizsga ugye... ami már "csak" a ráadás!

Csak hát "kedves tanáruram" - nevezzük nemes egyszerűséggel BB.nek - úgy érezte, hogy ezt meg kell ismételni... Sajnos elég sok csúnyaságot vágott a fejemhez, mely vádakra nem is tudtam védekezni, mert hogy arra kellett koncentrálnom, hogy ne az orra előtt bőgjem el magam... Ilyesmiket mondott: "ki nem állhatom azokat a hallgatókat, akik azt hiszik, hogy csak jogaik vannak de kötelességük nem!", továbbá: "hogy mert úgy idejönni, hogy el sem olvasta a szakirodalmat!", meg ilyet, hogy: "miből gondolja, hogy maga kivételes? és nem kell annyit tudnia, mint a többieknek??!!" és még olyat is, hogy: "nekem ne írogasson e-maileket külöldről, hanem személyesen beszélje meg velem..."

És én mindezkere csak szemlesütve ültem, és koncentráltam, (hogy ne sírjak) és pont emiatt el sem tudtam mondani, hogy mióta hazajöttem egy 20 órás menekültbuszos út útán... én a könyvtárban és otthon töltöttem minden időmet és elolvastam az összes szakirodalmat ( ami min. 340 oldal), mert eszembe nem jutott úgy oda menni, hogy nem készülök... (mert félős vagyok)... Persze, azt sem tudtam elmondani, hogy én nem akartam megúszni a vizsgát, Sőt! azért írtam sok sok e-mailt hogy vizsgázhassak és nem tudok máshogy meg kommunikálni vele ha egyszer külföldön vagyok... És ezekre gondoltam míg csak ültem ott vele szemben és vártam, hogy végre mehessek... vissza haza tanulni a csütörtöki ugyanilyenes vizsgámra, mert azért annyit tudtam meghunyászkodva könnyekkel küzdve kérni, hogy hadd próbáljam meg mégegyszer... BB meg nagy kegyesen egy csütörtök esti időponttal adta meg a kegyelem döfést. Így kezdődik előről a 3+1-es verzióm! A tanulás most jön Hétfőn, Kedden, Szerdán + 1vizsga Csütörtökön...

Azért nagyon remélem, hogy ez többet nem fog megismétlődni, mert már ez is nagyon rosszul esett...